Kameránk mögött: 70…

Szafarink harmadik napján történt…Miközben a sznekket fogyasztottuk a Cassiopeia hátsó részében elnyúlva a bőr kanapékon, a túrán résztvevő srácok jelezték, mintha valami mozgás lenne a korallszirt távolabbi részén.

Először nem értettem mire gondolnak, de mikor pár srác a hajóról elkezdett magas hangon fütyűlni rájöttem, bizony delfinek lehetnek a közelünkben. Gyorsan leszedtem a tokról a két komplett vakurendszert, és mivel szerencsémre nagylátóra volt szerelve a gép, így nem okozott gondot, hogy azonnal vízbe vigyem.

Gyorsan uszonyt rántottam, maszkot sznorkelt a nyakamba és már a zodiákban ültünk repesztve hőn áhított delfinjeink felé. Sajnos naplemente környékén értünk be a vízbe, ezért eléggé behatárolt volt a fotózási lehetőség, de nekünk már az is nagy élmény volt, hogy úszhattunk, ”repülhettünk” a delfinekkel együtt, és nézhettük majd fél órán keresztül, hogyan suhannak fel és alá a kék habokban. Akkor úgy gondoltam, ez volt a túránk legszebb, legkülönlegesebb napja.

Két nap múlva, az utolsó merülés után, melyet megfűszerezett egy kisebb barrakúda raj, szóltak a többiek, hogy szép medúzák vannak a vízben! Fotóztam-e őket? Kicsit hezitáltam, mert már túl voltam a tok átmosásán, kiáztattam, kitakarítottam, ezért nehezemre esett visszamenni, de néhány képet sikerült készítenem.

Pár perc után szólt a harang a hajón, hogy reggeli. Visszamentem a deck-re, gépet eltakarítottam, kimostam és szétszedtem újra, mondván, már úgy sem fotózok semmit. Kellemes reggeli után a fedélzeten sétálva szóltak megint a szemfüles búvár barátok, hogy megy ki egy zodiák egy másik hajóról, tele sznorkelesekkel, majd valaki kijelentette, hogy márpedig ezek ismét delfinek….

Nem hittem füleimnek! Első reakcióm az volt, hogy én már bizony nem megyek vízbe géppel, hiszen másodszor takaritottam el, és szedtem szét 1 órán belül…De addig győzködtek a többiek, hogy úgy gondoltam, ha összeszerelem a gépet, és még ott lesznek kimegyek és készítek pár képet.

Életem eddigi egyik legnagyobb éménye várt rám! Felülmúlva a két nappal azelőtt történt találkozásunkat, most 70 fős delfinraj úszott, sütkérezett, és játszott Shaab Marsa Alam korallszigete mentén a korall déli, sekélyebb oldalán. Közel 1-1,5 órát sikerült eltöltenünk velük a vízben adrenalinnal felfűtött állapotban. Akár meg is érinthettem volna őket, olyan közel úsztak el hozzánk, sokan ezt meg is tették volna, de nekem csak egy dolog járt az eszemben….
Sikerül-e róluk olyan képet készítenem, amin az egész raj látható!?

Nos… Úgy érzem, megérte visszamenni…☺

Szöveg és képek: Kurucz Balázs