Malájzia-Sipadan-Borneó búvártúra (2015)

A világ Top 10 merülőhelyeinek egyike ez a kis 12 hektár alapterületű, trópusi kis szigetecske, amely Malajziához tartozik és Borneótól 50 km-re fekszik. Még a híres óceánográfus, Jacques-Yves Cousteau fedezte fel a 80-as évek elején, hogy milyen kincseket rejt ez a kis sziget, és egyszerűen csak így jellemezte: “ Láttam már ehhez hasonlót 45 évvel ezelőtt. De most újra rátaláltunk erre a darab érintetlen művészetre!”

Malájzia – Sipadan – Borneó búvártúra

12 napos program:
1. nap. Menetrendszerinti járattal BP-ről KUALA LUMPUR-ba.
2. nap. Érkezés KUALA LUMPUR-ba. City tour: KLCC, KL tower, éjszaka egy belvárosi szállodában. Fakultatív vacsora a TV toronyban, amelynek ára 200 MYR (kb. 45 EUR).
3. nap. Indulás TAWAU-ra reggel 07.00 kor, érkezás TAWURA 10.05 kor 1 óra busz transzfer majd 45 perc hajós transzfer a bázisra. Délután check dive a házi zátonyon + egy hajós merülés amennyiben az időjárás azt engedi.
3 – 7. nap. Napi 3 hajós merülés + korlátlan merülés a házizátonyon.
8. nap. Reggel 2 hajós merülés, majd ebéd és 14:00 transzfer a Sempornai Hotelbe – Seafest Hotel (reggeli és ebéd)
9. nap. Reggeli után indulás autós transzferrel Tawau-ról – 10:00 órakor, 6 órás utazás. Éjszaka: Sabah Hotel Sandakan-ban (reggeli).
10. nap. NATURE trip – Sepilok / Gomantong Cave/ Sukau / afternoon river cruise /Éjszaka a Borneo Nature Lodge-ban (reggeli, ebéd, vacsora).
11. nap Nature trip folytatódik, majd indulása a reptérre Kuala Lumpur-ba, megérkezés, majd reptér váltás egyénileg és tovább indulás 23.15 kor ISZTAMBUL irányában (reggeli és ebéd).
12. nap. Megérkezés BUDAPESTRE.

Frekventált időszak: márciustól – novemberig.
Foglalható: egyénileg és kiscsoportoknak is.
A program további napokkal bővíthető.

Árkalkuláció:
Repjegy: BUD – KUL – TAWAU útvonalon kb.: 275.000 ft. Az repjegyek árai a helyek és az illeték változásával módosulhatnak!
Sipadan program: SIPADAN + BORNEO program + KUALA LUMPURI NAPOK: 1500 EUR
Transzfer: Megérkezéskor belvárosi szállodába, KUL program alkalmával az árban: Reptér – szálloda – Reptér (KUL).
Szálloda: Belvárosi 4 csillagnak megfelelő reggelivel, (összesen 1 éjszaka, kétágyas szobákban) Városnézés: kisbusz soförrel, belépőjegyeket nem tartalmazza.

Jelentkezés és további információ e-mailen!

Egy utasunk élménybeszámolója a túráról: https://redseaboats.hu/buvarkodas-sipadan-szigeten/

BORNEO / MALÁJZIA /SIPADAN

Még annó Bumbi barátom mesélt a szigetről és mutatott csodás képeket, hiszen Ő többször is járt Sipadanon. Sokszor hallottam, hogy ez a sziget a teknősök otthona és nagyon változatos korall és hal populáció él itt. A 2000-es évek elején meglehetősen sokszor lehetett hallani a Sipadanról a búvárkörökben. Történt egy sajnálatos incidens, amikor 21 búvárt raboltak el szélsőségesek a szigetről, ezt követően 2004-ben, amikor a 80-as évektől itt működő búvárbázisok bezárását rendelték el és előírták az eredeti állapotok helyre állításást. Ezek után az itt működő bázisok többsége a közeli MABUL és KAPALAI szigetekre költözött és volt akiknek ez a búvár üzletük végét jelentette. 2008-tól újabb változás történt, a sziget Nemzeti Park lett, és 120 búvárra korlátozták a naponta merülők számát, akik a környéken működő 10 búvárbázis között oszlik el, és ez igen komoly visszaszorítás. Elutazásom előtt nem sokkal olvastam egy felmérést, miszerint, a szigorítás jót tett az itt élő bioverzitásnak, mivel a halak száma nőtt és néhány helyen a korallok is “visszatértek”!

– Elgondolkodom, ahogy itt ülök egy szafari hajó fedélzetén a Vörös-tengeren, a Hurghadától nem túl messzi Shaab el Erg zátonyon horgonyzunk, ami régen a delfineikről volt híres… Jelenleg azonban 12 db napi hajó hozta ki vendégeit és kissebb fajta zsibvásár hangulatot áraszt a hely. Régen csak szafarihajóval lehetett itt találkozni, általában az Északra tartó túrák első merülőhelye volt, most meg… Sokszor fájdalmas a megszorítás és áldozatokkal jár, de néha valóban elgondolkodtató, hogy sikerül e ezt a vízalatti csodát megőríznünk a jövőnek? Olaj, lehalászás, rombolás, dinamitos halászat… emberek…már nem tudom egyre kevésbé hiszek benne… –

MABUL

Ilyen előzményekkel vár ránk Sipadan, vagyis Mabul, ahol a szállásunk lesz. Utunkat Kuala Lumpur-i megállóval kezdjük. Érdemes 1-2 napot rászánni erre a metropoliszra, és átértékelni az eddigi elképzeléseineket a fejlődő ázsiai országokról kialakult képben. Mindenképpen tekintsünk meg a híres Petronas-tonyokat, a TV toronyból a kilátást a városra, és a hindu vallási helyet a Batu-barlangot. Kora reggel indulunk 3 órás belföldi járattal Borneóra, ami a világ 3. legnagyobb szigete és egyben lakhelye a földünkön már ritkán látható orángutánoknak. Tawau-ba érkezünk és 45 perces busz transzferrel érünk el Semporna kikötőjébe, ahonnan a hajóval folytatjuk utunkat. A transzfer kb. 45 percet vesz igénybe gyorshajóval, ami igen kellemes enyhülést ad a 38 fokos melegben. Ahogy közeledünk a látvány lenyűgoző. A sziget körüli korallzátony türkizkékre festi a tengert, a fehér homokkal borított partot pedig pálmafák határolják.

Közeledünk a mólóhoz, ahol a bázisunk lesz 8 napon keresztül. Mi a Sipadan Water Village-et választottunk az egyik legrégebbi mabuli bázist, amely a korall zátony fölé emelkedve fantasztikus látványt és elhelyezést nyújt az ide látogatóknak. Ahogy közeledünk a kis bungallowkhoz a stéget gyönyörű virágcsodák határolják. A tereszra kilépve hihetetlen látvány fogad, a végtelen kék éden és a horizonton egy sziluetett látok, ez már pedig SIPADAN lesz.

Még csak kora délután van így megejtjük a check dive-ot a házizátonyon. A szírt bejárata közvetlenül a búvárbázis mólójárol nyílik, igen kényelmes lehetőséget nyújtva a vízbejutáshoz. Mabul élővilága nagyban eltér a távolabbb eső Sipadantól. Itt nincsennek nagy falak, leszakadások és nincs igazán nagy esélyünk nagytestű élőlényekkel való találkozásra. Itt a fő látványosság a makro világ. Szellemtűhalak, orángután rák, békahalak és a különlegesebbnél-különglegesebb élőlények sokasága bukkan elő, gyakorlatilag a szobánk előtt. Ami még különleges és ezidáig szokatlan volt, hogy minden merülésnél jó pár teknőssel találkoztunk, néha táplálkozás közben, vagy csak félálomban pihentek az aljzaton. Némileg elővetítve mi is várhat ránk a következő merüléseken. Szerencsénk van, már másnap tudunk menni Sipadanra, mert kaptunk engedélyt – így némi izgalommal várom a holnapot. A lemenő nap fényében még egy utolsó pillantást vetek az ablakomból a távolban lévő kis szigetre és már alszom is.

SIPADAN

Korán ébredek, szerencsére a fotós felszerelésem már bevetésre készen áll, egy gyors és könnyű reggeli és már indulok is a bázisra. A csapat többi tagja már a mólon készülődik, a gyorshajóba is a bepakolta a személyzet a felszerelésünket. Pár perc múlva már siklunk is a tükörsima vízen a kis sziget felé, amelyhez a felkelő nap fényében egyre közelebb és közelebb kerülünk. Alig 20 perccel később éphogy elhagytuk a Mabul szigetet, már ott állunk Sipadan egyetlen kikötőpontját jelentő molón. Meglepő látvány fogad, a szigeten fegyveres katonák állnak a pálmafák árnyékában, fekete bakkancsuk a fehér homokba süllyed, meglehetősen nagy a kontraszt a paradicsomi körülmények és a gépfegyver között.

Már venném fel a búvárruhámat amikor a vezetőnk szól, hogy várjunk, mert regisztrálnunk kell. Kiszállunk, kis házban egy gyors nyomtatvány kitöltése után már ismét a hajónkba ülünk. A merülésünk a leghíresebb helyen lesz, a Barracuda Pointon, hajónk kb. 50 méterre távolodik el a mólótól némi meglepetéssel konstatálom, hogy csak ilyen közel, de inkább készülődök, hogy a saját szememmel lássam amiért ide utaztunk. A víz ahogy lesüllyedek több, mint kellemes, pontosan 30 fokos, a látótávolság szinte végtelennek tűnik, ahogy a sekély türkizkékből a mélység felé sötétkékbe megy át.

A merülésünket a zátony tetején kezdjük 10 méteres mélységben a széléről letekintve szinte függőleges a leszakadás kb. 40-50 méteren keresztül, majd enyhén lejt tovább ki tudja meddig. Ideális hely gondolom, hogy különböző nagyobb testű nyíltvizi fajokkal találkozhassunk. A lassú áramlás ideálisan viszi tovább a csoportunkat a nyílt víz felé, eltávolodok a faltól kissé a kékben hátha találkozom valami “érdekességgel”. Várakozásomat siker koronázza, pár fehér foltú szirtcápa úszkál még álmosan az éjszakai vadászat fáradalmait pihenve a könnyű áramlásban. Nem engednek közel magukhoz így nem készítek képet róluk most. A zátony keleti irányba fordul, ezek a kiszögelések ideálisak, hogy a halak nagyobb csoportokba tömörüljenek. Ahogy vártam, egy óriási barrakúda raj fogad. Szinte ameddig a látótávolság engedi mindenhol a csoport tagjait vélem felfedezni. Áramlás van, ha nem is erős, így a raj most nem veszi fel a látványos “tornadó” formátumot, inkább elnyúlóan kigyózik végig a zátony különböző mélységein. A távolban egy két árnyat látok, fehérfoltú és szürke-szírt cápák járőröznek a territóriumukon.

Szép lassan tovább indulva már enyhe hiányérzetem van, hiszen Sipadant a teknősök otthonának is mondják és még egyetlen egyet sem láttunk. A kérésem nem várat sokáig magára, egy hatalmas zöld teknős tűnik fel és komótosan úszkál a langyos vízben. A merülési időnk a végéhez közeledik a 70 perc gyorsan elszaladt és már a tűző napsugarak melegítenek a felszínen mialatt a hajóhoz úszok. Az élmények a csapat tagjait teljesen felvillanyozták és így megbeszéljük, hogy másnap nagyon korán a vízbe fogunk menni napkelte előtt, nem utolsó sorban a többi búvárt megelőzve. A vezetőnk is helyesel és egy különleges látnivalóra hívja fel a figyelmünket: a Duzzadtfejű papagájhalra (Bolbometopon muricatum). Ezt a különleges fajt, már ismerem Szudánból, ami eltér az eddig megismert a zátonyok közelében lakó papájhalaktól, akik egész nap az éles “csőrükkel” a korallpolipok után kutakodnak. A legfőbb különbség a mérete, ami elértheti a több mint egy métert, a súlyuk pedig közelít az 50 kg – hoz! Ami még igen látványossá teszi, az hogy ezek a nagyméretű halak csoportba verődve úszkálnak a zátonyok környékén.

Képzeljünk el egy 30 fős egyedszámú rajt ahol a legkisseb is 80 cm! Egy probléma adódott, hogy az eddigi találkozáim során igen félénknek bizonyultak és nem igazán sikerült jó felvételt készítenem. Nagy várakozással indulok reggel, még sötét van ahogy a csónakunk kifut Mabul kikötőjéből. Ahogy közeledünk már pírkad, sajnos a regisztrációt most sem ússzuk meg. A vezetőnk a zátony tetejét fürkészi, légzőcsővel már 10 perc eltelik amikor int, hogy megvannak és már veszem is a felszerelésem és indulok. Egy 15 fős csoport közepén találom magamat, próbálok az elejére kerülni és valami jó pozíciót keresni, hogy megfelelő képet tudjak készíteni. Meglepődötten veszem észre, hogy az itt élő példányok nem annyira félénkek, mint a Szudánban eddig megismertek. A halak pár együtt töltött perc után, szép lassan nagyobb sebesség fokozatra kapcsolnak és eltünnek a látóhatáron.

A csoportom többi tagja a zátony mélyebb részére süllyed, én viszont egy új témát vélek felfedezni, így maradok a sekélyben a zátony felső részén kb. 10 m-en. A Nagyszemű-tüskésmakrélák (Caranx sexfasciatus) csoportja kezd szép lassan a mélyebb vízekből a zátony tetéjén gyülekezni, lehet hogy ők is a reggeli napfényt keresik és kicsit feltőltődnek a melegebb vízben. Lelapulok és várok, nem kívánom szétriasztani őket, hisz nekem a képen valami formációra van szükségem, nem pedig mindenhol elhelyezkedő halak sokaságára. Pár perc várakozás alatt a vakuim teljesítményét lejjebb állítom, hisz az ezüstösen megcsillanó halakhoz kevesebb megvilágítás is elegendő. Szép lassan közelebb húzodom, szinte a korallok szintjén “kúszom”, csendben, nehogy megzavarjam őket. Az erőfeszítéseim sikkerrel járnak és a megfelelő pillanatban a megfelelő helyre sikerül lopakodnom. A makrélák csoportja egy tökélestes formációt vesz fel. Az egész mint egy ezüstgömb csillog, a felszín és a zátony behatárolja a formációt és a reggeli napsütés tökéletessé teszi a hátteret. Pár kockát sikerül készítenem, majd az ezüstgömb egy csepfolyós higannyá alakulva szinte lefolyik a mélybe és a makréláim feloldódnak a kékségben.

Nagyon kellemes 7 napot töltöttünk a bázison és a környék merülőhelyein. Az utolsó merülésemen a szigeteknél elgondolkodtam, hogy megérik-e a néha kellemetlenséget okozó szabályozások, amelyek hosszútávon a vízalatti világ megóvását segítik és nem utolsó sorban, hogy a búvároknak alkalmuk legyen 10 év múlva is megtekinteni ezt a csodát, és ne csak a régi képekből és írásokból a képzeletünkben emlékezhessünk, hogy milyen is volt.