Milyen az ideális búvár testfelépítése?

05 ápr 2016

Érdemes először is megvizsgálnunk a tengeri emlősök anatómiáját és élettanát. Nézzünk például egy fókát, aki kicsi és terebélyes, mégis otthonosan és fürgén mozog a vízben. Vagy nézzünk meg egy tengeri tehenet, aki különös elnevezése és termete ellenére is egész életét a vízben éli le. Ekkora testtömegnél a mozgás, jelentős energiákat emészt fel. Teste bálnaszerű, feje nagy, végtagjai kerekdedek, mégis áramvonalas.

A kék bálna testfelépítése sem kifejezetten „ideális”, azon egyszerű oknál fogva, hogy a kékbálna bizony nagy. Nagyon nagy. Mégis átlagosan 20 km/órával úsznak, de rövid sprintjeik, amelyeket gyakran akkor vágnak ki ha más bálnákkal találkoznak, 50 km/órásak is lehetnek.

A leglassúbb hal a vízben a tengeri csikó, 16km/órás átlagot képes produkálni, ezért érthető, hogy legszívesebben vízáramlatok közelében él. Jellemző térbeli elhelyezkedését tekintve, ezen a lassúságon nem is csodálkozunk.

A tengeri emlősök hőszabályozása

Egyik fő szempont a ‘szigetelés’. Az emlősök képesek megtartani saját belső állandó hőmérsékletüket függetlenül attól, hogy a trópusokon, vagy az Antarktisz-i vizekben élnek. Ugyanannyira fontos egy afrikai gazellának, hogy le tudja adni a hőt, mint a delfineknek, bálnáknak, fókáknak, hogy hidegebb vízben is fent tudják tartani saját hőmérsékletüket.

A cetek melegvérû állatok, tehát testhõmérsékletüket közel állandó értéken kell tartaniuk, különben elpusztulnak. A víz, még a meleg víz is, nem is beszélve a sarki jeges vizekrõl, nagyságrendekkel gyorsabban vezeti el a hõt, mint a levegõ, ezért a cetek hõszabályozó rendszerét a természet különösen nehéz probléma elé állította. Szerencsére az intelligens állatok kiválóan megoldották ezt a problémát.

A hõveszteséget csökkenti a tengeri emlõsök nagy testmérete is. Ha egy állat testhosszát képzeletben a kétszeresére növeljük, testének felülete a négyszeresére, térfogata és így tömege viszont a nyolcszorosára nõ. Ezáltal az egységnyi tömegre jutó testfelület a felére csökken. Mivel az állatok a test felszínén keresztül veszítenek hõt, ez segíti õket testük hõjének megtartásában. Ez az oka annak, hogy nincsenek egér nagyságú fókák vagy delfinek — pedig milyen aranyosak volnának 🙂

A hõszabályozás fõ szerve a bõr alatti zsírréteg. Ennek vastagsága a legnagyobb bálnákon az 50 cm-t is elérheti. A hasonló nagyságú cetfajok közül annak van vastagabb zsírrétege, amelyik hidegebb éghajlaton él, így például a hideg égövet kedvelõ közönséges barnadelfin szalonnája négyszer olyan vastag, mint a trópusi csíkos delfiné.

Az uszonyokat viszont nem lehet ilyen zsírréteggel ormótlanná tenni, ezért a delfineknek vagy a fókáknak ez a testrészük a legfázósabb. Ezért a fókák könnyebb lubickolás közben az uszonyaikat gyakran a víz fölé tartják.

Az anyagcsere sebessége is függ a víz hõmérsékletétõl. Amikor egy palackorrú delfint kísérletképpen 25 °C-os vízbõl 15 °C-os vízbe helyeztek, az állat energiafelhasználása 40 százalékkal nõtt.

A meleg éghajlaton élõ tengeri emlõsöknek testük túlzott felmelegedésétõl is tartaniuk kell, hiszen a vastag zsírréteg megnehezíti a hõleadást. Ez fõleg a parton tartózkodó fókák számára jelent problémát. Ezért a fókák, amikor csak lehet, belemennek a vízbe, vagy belefekszenek a parton kialakult pocsolyákba. Máskor az uszonyaikkal nedves homokot szórnak magukra. A barátfókák mélyedéseket ásnak a nedves homokba, és abba fekszenek. A cetek esetében a közvetlenül a bõr alatt vezetõ erekben a vérkeringés melegben intenzívebbé válik, ezzel is fokozva a hõleadást.

Milyen az ideális búvár felépítése?

Nézzük az emberi oldalát. Arra is biztosan mindenki tud példát, hogy valakinek tökéletes a testfelépítése, 200 felülést képes lenyomni egyszerre, maratonokat fut, egy genetikai sikerélmény, mégis mondjuk víziszonyos és még a fürdőkádat is elkerüli, ha van mellette zuhanyzó.

Víz alatt a fizikai jellemzőkkel szemben más, annál jóval fontosabb dolgok kapnak jelentőséget. Meghatározóbb például az elszántság, a kitartás, a lelki és fizikai egészség, a képesség a változásra, hogy csak néhányat említsünk.

Milyen is lehet akkor az ideális búvár testalkata? Az igazat megvalva, valószínűleg nincsen ideális testalkat. Persze előnnyel indulnak a sportos, izmos, kidolgozott testfelépítésűek, akik fél életüket a konditeremben töltik, de valljuk be őszintén, a lényeg, hogy mi van a két fülünk között, illetve a mellkasunkban.

Ezzel természetesen nem azt akarjuk sugallni, hogy a jó fizikai erőnlét nem jelent semmi plusszt, de már számos sportoló bebizonyította, hogy kevésbé ideális testalkattal, viszont kemény munkával és kitartással rendkívüli teljesítményekre lehetünk képesek.

Nem utolsó sorban a megfelelő úszástechnika elsajátítása is rendkívűl fontos, aminek hiányában nem halad a búvár a vízben és nem fogja elég intenzívnek érezni az úszást.

Mindenesetre időnként látványos és igen eredeti úszástechnikákat figyelhetünk meg víz alatt! Néha úgy tetszik, mintha négykézláb járásban közlekedne valaki, de van, aki hassal szereti ‘tolni a vizet’ és képtelen felvenni a vízszintes testtartást. Az is nagyon látványos, amikor fénysebességgel húz el mellettünk valaki, vagy kézzel lábbal próbálja stabilizálni tökéletlen lebegését.

De vissza a testalkathoz: leglább annyi féle különböző testalkat létezik, mint amennyi személyiség, tehát inkább a fizikai tulajdonságokat érdemes fejlesztenünk ahhoz, hogy minél jobb búvárokká váljunk.

Jó merüléseket mindenkinek!