A fenti kérdésre kerestük a választ 2015 utolsó hetében…a Vörös tengeren…Azt eddig is tudtuk, hogy a búvárok legnagyobb álmai közé tartozik ez a régió. A megdöbbentően gazdag víz alatti élet – különösen a korallok körül – tényleg lenyűgöző. Az is nyilvánvaló tény, hogy szörfösök és kite-osok rendszeresen járnak arrafelé – főleg a téli hónapokban – mert akkor nagy megbízhatósággal lehet számolni a stabil és végtelenül egyenletes széllel.
Egy tapasztalt kite-os barátommal meghívást kaptunk – egy minden jóval felszerelt – búvárhajóra, mert a vezetőséget régóta foglalkoztatta a “kettő az egyben” lehetőségének felfedezése. Három órás repülőutunkat és leírhatatlan meleg fogadtatásunkat, némi városnézés követte. Maradjunk annyiban, hogy a szárazföldi közlekedésnek nem sok köze van az álatalunk ismerthez ☺
Másnap hajnalban nekifutottunk a nyílt víznek, mert egy búvártúrán a merülés az elsődleges!
A hajó legénysége nagyon közvetlen és mindegyikük érti a dolgát. A tengeri hajózásról van némi fogalmam, de ahogy korábban a szárazföldi közlekedésről vélekedtem, az a hajózási szokásokra is legalább annyira igaz.
Itt tényleg csak nagy helyismertettel és rutinnal érdemes vízre szállni. A nyílt tengeren elszórva – legtöbbször mindenféle jelölés nélkül – lapulnak a nagy kiterjedésű korallok, melyek gyakran épp csak ki nem látszanak a vízből. Ezekre kötnek rá a búvárhajók, legtöbbször oldalazva a szélre merőlegesen, ami már önmagában is ritkaság. Mivel záros darabszámú kikötési pont van, ezért idővel megindul az egymásra kötés “művészete”. Komolyan mondom lenyűgöző, ahogy 4-6 kötelet feszítenek ki a korallokon található víz alatti rögzítő pontokhoz. Mi aznap még nem merültünk és a szél sem volt meggyőző, de snorkel-ezni bementünk és az is maradandó élmény volt a 24 fokos vízben, közvetlen egy hatalmas kiterjedésű korall közelében.
Másnap reggel már egy – számunkra – új helyen ébredtünk és a szél is elég bíztató volt. Egyenletesen, nyugodtan fújt és egyre erősödött. Közben a búvárok nyomták a számukra szokásos merüléseiket, mi meg elkezdtük az előkészületeket a hajóról való vízreszálláshoz, mivel ezúttal is a tenger közepén voltunk, ahol még egy sziget sem volt a láthatáron.
Aki ismeri a kite-ozást, az tudja, hogy hajóról vízreszállni nem a legegyszerűbb dolog, de nem akartunk kihagyni egy ilyen lehetőséget. A legénység lelkes segítségével végül összehoztuk a dolgot és sötétedésig hasítottuk a vizet.
A következő nap reggelén egy másik helyen találtuk magunkat, igazán erős és szerencsére még mindíg egyenletes széllel ami a helyieket egyáltalán nem lepte meg. Ezúttal már némi rutinnal, újra nekifutottunk és hatalmasat kite-oztunk.
Az ezt követő két napon egy kis lakatlan sziget közelében maradtunk. A patkó alakban körbeölelt terepet delfin öbölnek is nevezik, nem véletlenül. Egy hely, ahol a búvárok és kite-osok is 100%-ban hódólhatnak hobbijuknak. Elképesztő érzés mikor a gumicsónak lerak minket a fehér homokos parton.
A szél szokás szerint etalon: stabil és erős. A nap süt, mi kell még? 🙂
Nekivágunk és imádjuk, persze ha lenne bármi gond, akkor a két gumicsónakból az egyik mindíg a közelben van. A másik a búvárokat felügyeli. A lassan mélyülő, hófehér homokos partról, a hajszárítókat leiskolázó meleg szélben, akár egy teljesen kezdő is öles léptekkel tanulhat kite-ozni. A profibbak pedig, az itthon megszokotthoz képest jóval merészebb trükköknek is bátran nekifuthatnak!
Délután mi is merültünk, de ezúttal palackkal! Nagyon jó érzés az akciódús, ugrásokkal tűzdelt kite-ozás után egy kicsit lejjebb menni a víz felszínétől, a csendbes nyugalom világába. Tényleg mindenütt van valami csoda: hajóroncs, muréna, tűzhal, rája, stb… Napnyugtakor hirtelen megszólal a harang… Vacsorához még korai, eligazítás már megvolt, akkor ez csak DELFIN lehet!!! Mondja Balázs és már ugrik is a vízbe. Nagy mázlista…anya és kicsinye jött az öbölbe. Úszkáltak egy szépet!
Ilyen és az ehhez hasonló élmények, megspékelve egy mesterszakáccsal, kellemes vizipipázgatással bizony igen tömény emlékbombává alakulnak.
Közben pedig egyértelműen kiderült nem kell választani Kite és Búvárkodás között!! Ragyogóan megférnek…sőt csodásan kiegészítik egymást!
Alig várom, hogy visszamenjünk…
Számos kitesurf center létezik az Egyiptom-i partszakaszon, amelyek rendkívűl népszerűek, ennek köszönhetően meglehetősen telítettek. Azt még csak kevesen tudják, hogy rengeteg homokpad található a parttól beljebb, amelyek csak szafari hajóval közelíthetők meg.
A Vörös Tengeren a kiteozás lehetőségei végtelenek:
A hajó Hurghadáról indul az érkezést követő napon reggel 9-kor. A kitesafarik során a Hurghadától északra lévő szigeteket fedezzük fel. A hajó egyfajta bázisként működik. Kikötünk különböző szigetek mellett. A kite-osokat egy motorcsónak viszi ki a partra, ahol lehetőségük van a száguldásra, napozásra, tanulásra. Az étkezések (korlátlan ellátás, kivéve alkoholos italok) a hajón történnek, de a szigeteken is van lehetőség BBQ-ra. Ilyenkor tüzet rakunk a parton és ott szolgáljuk fel a finom vacsorát.
A szigetek körül bármikor találkozhatunk delfinekkel, délutánonként beúsznak a szigetek öbleibe, így kergetnünk sem kell őket, a találkozás gyakorlatilag garantált. Bármikor van lehetőség a búvárkodásra is, hiszen a szigetek körül rengeteg a korallzátony, ahol a merülés mellett sznorkelling-re is van lehetőség.
A kitesafari hajóról:
