Dahrak Abid Port Sudan-tól mintegy 220 km-re délre fekvő sziget az utolsó zátony a szudáni vízeken. Az Eritrea-i határ innen mindössze 30 km-re van. Ezen a lapos, kb. 500 méter hosszú szigeten népes madár kolónia éli háborítatlanul mindennapjait. A sziget könnyen beazonosítható az északi részén található roncs maradványról, amiről ugyan nem sokat tudni, viszont mellette található egy mentőcsónak is, Aris Pireus névvel.
A búvárok szerencsétlenségére vízalatt ebből a roncsból nem látható semmilyen maradvány. A zátony teljesen körülöleli a szigetet. Plató nincs, csak egy erkélyszerű kb. 150 méterig lenyúló rész, ami viszont mesés. A zodiákból kiugorva a terasz kezdeténél még mindenki a felszerelését, kameráit rendezgeti, de máris feltűnik egy kissebb barrakúda raj. Kipillantunk a kékbe és nem hiszünk a szemünknek: egy hatalmas pörölycsorda! Kb. 15 méteres mélységtől egészen 30 méterig nagyjából 50 egyedet számlálunk. Azonban ez faj elég félénk, így ahogy közeledünk, lassacskán tova tűnnek a mélységbe.
Visszatérünk a fal mellé, ahol kb. 20 méteres mélységtől lágykorall szőnyeg borítja a zátony oldalát, színük a fehértől a rózsaszínen át a mély pirosig pompázik. Hihetetlen bioverzitás mindenhol, a zátony minden négyzetcentiméterét valamilyen burjánzó élet borítja. A kis homokos hasadékokban fiatal fehérfoltú szírt cápák pihenik ki az éjszakai vadászat fáradalmait.
Néhány méterre a faltól a mélyebb vízekben megtermett szürke szírt cápák őrzik a zátony biztonságát. Ahogy feljebb emelkedünk kb. 5 méteres mélységig, kezdődik a zátony ami a biztonsági megálló alatt is hihetetlen élmény nyújt. Azonban mielőtt felemelkedünk a kékből, mintegy búcsúzás képpen 3 fiatal selyem cápa tűnik fel. Áramvonalas testükről és hegyes orrukról könnyű felismerni őket. Ez a faj igen érdeklődő, közelről megszemléli a búvárokat a fotósok legnagyobb örömére.