Kitört a cápaláz a Cassio-n!
Ma megint a halakról volt szó, ugyanis csuda dolgokat láttunk Egyiptomban! Például ilyet: Rhina ancylostoma, meg ilyet…Stegostoma fasciatum or varium. És ez csak a kezdet, hiszen szinte még el sem indultunk…méghozzá mindez egy klasszikus északi túra keretében.
Általánosságban elmondható, hogy a március még nem a búvárok legpreferáltabb időszaka Egyiptomban. Mi azért olyankor is szeretjük feltérképezni a víz alatti tájat, amikor még nincsen az a „nagy népszerűség” odalent. Találtunk is olyat a héten, mi szem-szájnak ingere, pedig nem is tekeregtünk semerre: klasszikus északi utat járunk be.
Dunraven roncsától pár méterre, 28 méter mélyen feküdt a homokos aljzaton egy 2,5 méteres Bowmouth Guitarfish. Az egyik nagy ritkaságszámba menő példánynak még a tisztességes magyar nevét sem találtuk meg, tudja esetleg valaki? Ugyanez a faj érkezett a Tropicariumba Budapesten, így aki csak gondolatban merülne, ott megtekintheti 🙂
Tegnap hasonló szerencsével jártunk a Woodhous zátonynál, ahol a merülés első 10 percében 20 méteres mélységben egy 1,5 méteres lustán elnyúló Leopard cápába botlottunk a homokos aljzaton. A Zebra cápák (magyarul) már valamivel gyakrabban szembeköszönnek a Vörös Tengerben, de azért hétköznapi látványnak semmiképpen nem mondható!
A levegő hőmérséklete amúgy 28+, így minden adott egy remek szafarihoz 🙂
Képek: Horváth Győző