Riport Szudánból 2.

Hajnali 4 óra vasárnap. A csoport megérkezett a hajóra. Ugyanaznap reggel szeles időben és nagy hullámzásban futott ki a hajó Shaab Suedi felé.

Túra ideje: 2012. március 17-24.
Célja: Szudán – Északi szafari
Hőmérséklet: 28-33 fok
Vízhőmérséklet: 24-26 fok

Délelőtt 11 órakor megkezdődött a breefing, ahol egy részletes és kimerítő eligazítást követően indultunk az első merülésre Shaab Suedi-n, majd kora délután a másodikra ugyanitt. Szudán part menti korallszirtjei nyüzsgő tenger alatti élővilágnak adnak otthon, így már a check dive alatt sem hagyta látvány nélkül a búvárokat.

Második napon már Shaab Rumi-n volt a start, ami a búvárok számára az ellenállhatatlan tenger alatti nyüzsgésével és a nagyhalak örökös jelenlétével a non-plus-ultrát jelenti itt. Ha a búvárkodásnak lenne Mekkája, akkor azt egészen biztosan Shaab Rumi-ban kellene keresnünk.

A zátony hozta, amit mindeki várt. Már az első merülésen a déli platón felbukant egy nagyobb pörölycápa raj, de miközben a plató déli fele úsztunk, a zátony délkeleti oldalán szürke cápákkal is találkoztunk. Ezt követően 3 napig a zátonynál maradt a csapat – szerencsénknek, vagy az időjárásnak köszönhetően – minden merülésen sikerült összefutni legalább egy féltucat szürke cápával a plató fölött és az arra állomásozó pörölyökkel a nagy kékben.

A zátony fölött a több száz tagot számláló barrakuda raj és az érintetlen korallvilág kápráztatta el a merüléseken a csapatot. Reggelenként minden alkalommal jelen voltak a kalapácsfejű papagájhalak. Előfordult, hogy 20-30 darabot is láttunk egyszerre! Egy alkalommal az is tisztán hallható volt, hogy valahol összecsaptak a hímek. A látótávolságra sem volt panasz a szeles idő ellenére, legalább 30-40 méteres távolságban pásztázhattuk a halakat.

1963-ban Shaab Rumi adott otthont Cousteau legendássá vált kísérletének, mely arra próbált fényt deríteni, hogy képes e az ember hosszú időt, több napot a víz alatt eltölteni. A kísérlet felejthetetlen pillanatait követték itt a búvárok végig. Mára már csak a merülő csészealj hangára, néhány halketrec és szerszámoskamra maradt a tengerfenéken, amiket elnézegetve felidézhették a búvárok azoknak az emlékét, akik az elsők között merészkedtek a tenger felszíne alá.

Az épületeket benőtték a korallok, de ettől eltekintve, itt szinte semmi sem változott. Továbbra is rengeteg a hal és bőven láttunk szirtlakó és nyílt vízi fajokat egyaránt. A makrélák és csattogóhalak most is nagy rajokban úsztak.

Sanganeb. Szürke cápa egyből a letörésnél, kisebb szürke cápák a platón és egy több száz fős barrakuda raj, valamint egy több száz fős jack fish raj is látta vendégül a csapatot. A második merülés – annak ellenére, hogy pár órával későb történt – szinte ugyanezt hozta és a csoport legnagyobb megelégedésére szolgált. A fotósok és videósok a merülések után boldogan nézték át felvételeiket.

Umbria. Ahol az Andromeda ismét az egyedüli hajó volt, nem kellett arra számítani, hogy több csoport búvárral is egyszerre kell osztozni a több, mint 60 éve elsüllyedt roncs látványában. Az éjszakai merülés és a másnapi 2 merülés is tökéletesre sikerül, a hajó minden zegzugát sikerült bejárni, kezdve a Fiat autóktól, a pizza kemencéken keresztül a bombák és borosüvegek garmadáján át az egész roncsot egyes egyedül.

Röviden ennyit a második hétről. Folyt. köv.

Ha többet szeretnél megtudni a szudáni merülési lehetőségekről, kattints ide!
Magyar nyelven: www.redseaboats.hu/szudan/
Angol nyelven: www.sudan-diving.com
Oroszul: www.sudan-diving.ru