Sok éve a szigetek az egyik legkedveltebb úticél az igényes nyaralásra vágyók számára. Az általában sima tengerfelszín, a kellemesen meleg víz, az állandó napsütés, a fehér homokos, sekély tengerpartok a belógó kókuszpálmák képével, mind hozzájárul ehhez. Ha a nyaralni vágyó hisz nekünk, akkor nem egy szigetet választ a nyaraláshoz, hanem egy körutazást. Ezzel a megoldással olyan plusz élményekben lehet része, mely nem is hasonlítható össze a Resort-os, bungalós, egy szigetes nyaralással.
A gyönyörű türkizkék vizű Indiai-óceánon, a szigetek, atollok között hajózva olyan látványban lehet részed, melyet eddig elképzelni sem tudtál, ha nem jártál még a Maldív-szigeteken.
Megfelelően kiválasztott szafari hajóval, sokéves maldív tapasztalat alapján megválasztott útvonallal, megfelelő merülésvezetőkkel mindent láthatunk a víz alatt, ami csak él az Indiai-óceánban! A napi három merülés lehetősége kényelmes, szinte laza programként bonyolítható úgy, hogy a délutánok közepétől már csak strandoló, szigetlátogató program van a búvároknak, vendégeknek. A hét során összesen jellemzően 17 merülés fér a programba egy éjszakai merülés lehetőségével. Az úszni tudó nem búvár vendégek minden merülés helyszínére ki tudnak jönni a búvárhajóval (Dhoni) és ha az áramlásviszonyok ezt lehetővé teszik, sznorkelezhetnek a zátony körül. A délután közepétől pedig többnyire amúgy is strandolós, sznorkelezős program a fő tevékenység.
A nyaraló hajó,melyet már évek óta használunk maldív szafarikhoz a Honors Legacy, egy luxury 4*-os hajó, mely az előző túrákon már bizonyította alkalmasságát! A 33,5 m hosszú, 9 m széles, négyszintes hajó csak pár éve épült és a belső kialakítások is abszolút igényesnek mondhatók.
A hajót az idei holtszezonban ismét felújították és alkalmassá tették egy újabb kiváló szafari lebonyolításához számunkra. A hajón három szinten, 9 db klímával és fürdőszobával, minibárral, széffel és HD TV-vel felszerelt kétágyas (néhány 3 ágyas) kabinok vannak, mely összesen 18 vendég fogadására alkalmas. A kabinokból kettő az emeleten van és tengerre néző ablakokkal ellátott. Ez a két kabin feláras a vendégeknek (150USD/fő).
A nappali igényes berendezése, a bár kialakítása mind hozzájárul egy nagyon igényes búvár nyaralás lebonyolításához. A napozó fedélzeten található egy jacuzzi is a vendégek számára, melynek használatáért külön kell fizetni.
A hajón az étkezésre vonatkozóan teljes ellátás van, az italok esetében a kávé, tea és a hűtött ásványvíz fogyasztását tartalmazza. A merülések után jellemzően gyümölcsöt, esetenként süteményt szolgálnak fel.
Fizetni, csak az üdítőitalért és az alkoholos italokért kell. Mivel a kabinok nem egy szinten vannak és nem is teljesen egyformák, annak kiválasztását a vendég a jelentkezéskor már megteheti az alaprajz alapján!
Itt a Maldív-szigeteken nem a megszokott szafari hajós megoldást alkalmazzák. A búvárkodást és a hajón lakást nem vonják össze, így valójában két hajó van, mely párhuzamosan közlekedik egymás mellett. A 10-12 méter hosszú búvárhajó (dhoni) hatalmas méretű búvár platformján az összes búvár és a vezetők akár egyszerre is kényelmesen készülhetnek. A palackok rögzítve vannak és a felszereléseket nem kell sem szétszedni, sem mozgatni a töltéshez. A hajó mindkét oldalán van vízbelépő kapu és létra a visszajutáshoz. A merülés végén mindent a búvárhajón lehet hagyni és csak a legközelebbi merülésnél tér vissza ide a búvár.
A palacktöltés közben a két hajó jócskán eltávolodik egymástól, így ebből a zajból a búvár semmit nem hall. Egységesen 12 literes alumínium palackokkal rendelkezik a búvárhajó és egyedülálló módon a Nitrox töltés ingyenes a vendégeknek, akik rendelkeznek ehhez képzettséggel.
tekintetében a Maldív-szigetek a világ legszebb, első három helyébe tartozik, de többek szerint az első helyen van. Egész évben állandóan bővelkedik különleges látnivalóban és ezek a látnivalók többnyire nem a szerencsén múlnak az élőlények mennyisége és a természeti adottságok miatt. Itt nem kell úgy fogalmaznunk, hogy nagy valószínűséggel láthatunk cápákat, mantákat, teknősöket, mivel a nagyjából négyszáz féle cápafaj közül szinte mindegyik előfordul a szigetek között, a manták egyenként és hatalmas rajba verődve is szinte napi szinten jellemzőek itt és a teknősök is rendszeresen a szigetek homokjában rakják le tojásaikat és emiatt velük is napi szinten talákoznak a búvárok. Az Indiai-óceánban és a Vörös-tengerben is megszokott élővilág a jellemző, de sok esetben a merülőhelyeken ez koncentráltan jelenik meg a búvárok nagy örömére.
Murénák, barrakudák, hatalmas napóleon halak, languszták és rákok, több száz féle színes házatlan csiga kolóniák láthatók merülésről merülésre. A búvárfotósok igazi Mekkája a legtöbb merülőhely. Azonban talán minden látnivaló között a legkülönlegesebb és szinte életre szóló élmény, a cetcápák látványa. A szigetek között az év különböző szakában kisebb nagyobb rajban és akár egyenként is előfordulnak ezek a hatalmas plankton evő élőlények. A szájukat hatalmasra kitátva úsznak a sekély vízben és szűrik ki a planktonokat. A közelségük és a méretük is egészen lenyűgözõ, a legtöbb esetben 6-7 méter hosszúságúak. A velük való találkozásnak 70% az esélye. A merülőhelyek helyszíni kiválasztását teljes mértékben a hajó kapitánya és a merülésvezetők végzik, figyelembe véve az áramlásokat, az élőlények vonulását és egyéb környezeti tényezőket, kimondottan azért, hogy mi a búvárok a legtöbbet láthassák a búvártúra során!
aszerint lett kialakítva, hogy a lehető legtöbb látnivalót nyújtsa a vendégeknek. Maleból kissé dél felé haladunk és először a Dél-Male atollba merülünk, majd az Ari atoll északi, aztán a nyugati, végül pedig déli része következik. Ezt követően megyünk át a Felidhoo atollba és a végén ismét vissza a Dél-Male atollba, ahol az utolsó merüléseket végezzük.
Szinte minden délután a hajó egy sziget, szigetecske közelében köt ki és onnan jellemzően már nem mozdul másnap reggelig. Így a harmadik merülés után délután kimehetünk ezekre a közeli szigetekre. Némelyik ezek közül lakott, itt megismerkedhetünk a helyiek életével, akár vásárolhatunk is tőlük kisebb ajándéktárgyakat, barangolhatunk a szűk, homokos utcácskákon. A többi sziget többnyire lakatlan, vagy csak gyümölcstermesztésre használják, így bejárhatjuk az egész szigetet, körben a homokos parton sétálva, vagy a sűrű trópusi növényzet között az ösvényeken. Néhány alkalommal pedig olyan kicsi a sziget, mely mellett kikötünk, hogy inkább csak egy homokpadnak mondható és körülötte azúrkék, sekély víz található, melyben nyüzsög a színes élővilág. Ezzel a délutánonkénti kiegészítő programmal a nem búvárok is megfelelő aktív nyaraláson vehetnek részt és látványosan többet ismerhetnek a Maldív szigetekből, mint egy resort szigeten töltött egy hét során.
Amennyiben a túra menetrendje ezt lehetővé teszi, a hét egyik napján délután már megkezdődnek az előkészületek az esti grillezős vacsorához a pici sziget gyönyörű, fehér homokos partján. A délutánt is kint lehet tölteni strandolással, de este mindenképpen kimegyünk és egy gyertyafényes vacsorán veszünk részt. A naplementét már itt várjuk meg, mely meghatározó élmény, majd a parton sétálva a vizes homokban megcsodáljuk a világító planktonokat.
A túra utolsó délutánján, mikor már merülés nem lesz, kérésre kivisznek bennünket Male fővárosba esti városnézésre. Érdekes program mindenképpen annak, aki még nem volt.
A repülési menetrendünk miatt egyedülálló módon ezen a túrán nem 7 éjszakát és 7 napot, hanem 8 éjszakát és 8 napot töltünk a Maldív-szigeteken, csekély felár ellenében. A 7. éjszaka után, melyet a hajón töltöttünk, délelőtt csomagolunk és pihenünk, majd ebéd után átmegyünk a szomszédos szigetre, melynek Hulhumale a neve és becsekkolunk a Sand Gate hotelbe, mely 2 percre van gyalog a homokos tengerparttól.
A délutánt és az estét sétával és vacsorával tölthetjük valahol a szigeten. Másnap egész nap strandolás és pihenés a program a fehér homokos tengerparton, egészen az esti órákig, mikor is taxival elindulunk a repülőtérre és hazarepülünk. A plusz másfél nap programja hotellel és két taxi úttal együtt 95 USD-be kerül ellátás nélkül.
Jelenleg az Aeroflotnak van a legjobb repülőjegy ajánlata a legjobb menetrenddel erre az időszakra. A repülő pénteken délután indul és egy normál átszállással másnap délelőtt érkezik meg Male-ba.
A búvár túra dátuma: 2020 január 31 – február 8.
A búvártúra ára búvároknak és kísérőknek: 700.600 Ft/fő (2.260 USD/fő)
A búvár túra ára tartalmazza:
A búvár túra ára nem tartalmazza:
Az üzemanyag világpiaci árának jelentős emelkedése estén (31.000 Ft/hordó azaz100USD/hordó) a szolgáltatást nyújtó maldív cég 1860 Ft/fő/nap azaz 6 USD/fõ/nap üzemanyag felárat vethet ki bármikor az indulás előtt. Ez utoljára 6 évvel ezelőtt történt meg.
Teljessé szeretnénk tenni a roncsokkal és a roncsmerülésekkel kapcsolatos állásfoglalásunkat, hogy eloszlassuk a téves értelmezéseket. Nem abban látjuk a merülések izgalmasabbá tételét, hogy ma meg holnap hadászati eszközöket vagy szobrokat süllyesztünk el az üresedő tengerekben. Hanem abban látjuk a jövőt, hogy megőrizzük az eredeti természeti csodát. Őrizzük és védjük meg a tengerek élővilágát, ne hagyjuk elpusztulni a korallzátonyokat és kihalni a tengerben élő állatfajokat. Mint búvár, sok dolgot tehetünk ezért. Pl utána nézünk, hogy milyen naptejjel kenjük magunkat mielőtt a tengerben megmártózunk, nem szemetelünk bele a tengerbe (sem), vagy éppen olyan merülést szervezünk, ami során megtisztítunk egy területet a szeméttől. Nem fogdossuk és nem törjük le, nem rugdossuk a korallokat, nem kampózunk áramlásban, nem kapaszkodunk bele a zátonyba kesztyűben.
A meglévő hajóroncsokról azt gondoljuk, hogy elég nagy baj volt az akkor, amikor elsüllyedtek. Hiszen minden elsüllyedés a maga nemében egy egy szomorú katasztrófa volt, amiben emberek vagy értékek vesztek oda és zátonyokat taroltak le az ütközés nyomán. Ezek ellen a 30-80-több száz évvel ez előtti történések ellen ma már semmit sem tehetünk. Csak szemlélői lehetünk annak, hogy mivé lettek mára.
– o –
A történelem vérzivataros háborúi és a Vörös-tenger sűrűn elhelyezkedő zátonyai fölött kiszámíthatatlanul tomboló szelek miatt az elmúlt évszázadok, évtizedek során megannyi hajó merült hullámsírba. A mélység néma kísértetei különös hangulatot árasztanak, titkokat és néma sikolyokat őriznek.
Hogyan is kerültek a Vörös-tenger mélyére? Mi is a történetük? Most elmeséljük.
1991. december 16-án egy egyiptomi komp, a „Salem Express” elhagyta Jedda kikötőjét. Több száz utast szállított főleg zarándokokat, akik hazafelé tartottak Mekkába. Vélemények szerint kétszer annyi utast szállított, mint amennyi megengedett lett volna. Akik a kabinokban nem fértek el, azok a dekken töltötték az éjszakát. Hideg szél fújt, és a kintre szorult utasok a dekken vacogtak. A katasztrófa éjszakáján a háborgó tenger miatt a szokásosnál jóval erősebb volt az áramlás a Hyndman-zátony csatornájában. Az utasok elégedetlenkedni és nyugtalankodni kezdtek. A körülmények tekintetében a kapitány úgy döntött inkább letér a csatornán keresztül vezető irányvonalról..
…pár perccel éjfél után nagy sebességgel a Hyndman-zátonynak ütközött.
A kár óriási volt. Az ütközés felhasította a hajó oldalát 10 méter hosszan, így azt azonnal hatalmas mennyiségű víz lepte el. Mindössze 20 perc telt el az ütközéstől számítva, és a komp már süllyedni is kezdett a tenger mélye felé. A mentési kísérlet nem volt se összeszedett, se hatékony. Az embereken úrrá lett a pánik. Még a mentőcsónakokat sem engedték le. Erre drámai bizonyíték, hogy még a mai napig a csónakdaruhoz vannak rögzítve.
Hivatalosan senki sem ismerte el a tényt a hajó túltöltöttségéről. Pedig ez is komoly szerepet játszott a kapitány döntésében, amiért irányt változtatott. Aznap a „Salem Express”-en a 650 utasból mindössze 180-an maradtak életben. A Salem Express kapitánya a saját hajójával szintén a mélybe süllyedt…
1941. május, Glasgow Kikötő. A Thistlegorm teherszállító hajóját feltöltötték készletekkel: nagy mennyiségű katonai rakományt beleértve az aknákat, lőszereket, fegyvereket, teherautókat, páncélozott autókat, motorkerékpárokat, pótkocsikat, jármű- és repülőgép pótalkatrészeket, rádiókat, gumicsizmákat és még sok mást pakoltak fel. Néhány vasúti motor és vízhordozó is volt az egyiptomi vasutak számára. A hajó egy nagy konvojhoz csatlakozott, és Alexandria felé vette az irányt.
A második világháborús tengelyhatalmak elfoglalták szinte a teljes mediterrán partot a Közel-Keleten, így a konvoj követte a biztonságosabb utat Alexandria felé, ami Afrika megkerülésével Dél-Afrikán keresztül vezetett. Afrika keleti partjainál hajóztak, majd felértek Vörös-tengerre.
A Suez-öböl bejáratához tartottak volna, hogy átkeljenek a csatornán, de hosszú volt a várakozók sora. Majd a hajót átvizsgálták, hogy biztonságos-e. Megkapták volna a tovább haladáshoz szükséges engedélyt, de még mindig sok hajó várakozott előttük. A várakozás sajnos hosszabbra nyúlt a második világháborús körülmények miatt. időtartama számos tényezőtől függött: például a repülőgépek tevékenységétől, a rakomány prioritásától valamint az eleve sorban álló hajók mennyigétől. Két hajónak köszönhetően, melyek az öbölben összeütköztek, gyakorlatilag teljesen elzárták az utat. Így a Thistlegormnak 2 hetet kellett várakoznia, álló helyzetben.
Egy éjszaka arra razziázó német repülőgépet értesítettek egy bizonyos nagyméretű hajóról a Vörös-tengeren. Küldetésük az volt, hogy felderítsék és megsemmisítsék. A németek észrevették a horgonyzó hajót, közel repültek a Thistlegormhoz, és ahogy a külső utasítás szólt, lebombázták azt. A borzasztó robbanástól a vaksötét éjszaka hirtelen nappali világosságra váltott. A lőszerrel teli rakomány egyből felrobbant, a hajó pedig gyorsan süllyedésnek indult. A legénység gyorsan elhagyta a hajót. A Thistlegorm 1941. október 6-án 1:30 órakor süllyedt el. Összesen 9 ember vesztette életét.
A hajó történetében benne van, hogy a roncs miért ilyen népszerű: a sok hadianyag (motor, teherautó, tank, vasúti kocsi, mozdony, repülőgép szárny, stb.) még mindig látható a roncson, illetve körülötte. Nehéz a hajót képeken keresztül bemutatni a méretei miatt, ráadásul nagyon sok apró részletet lehet fényképezni.
A Carnatic egy 89 méter hosszúságú, vasszerkezetes-faburkolatú, hibrid gőzhajó volt, amely Londonban épült 1862-ben. 1869. szeptember 12-én P.B. Jones kapitány parancsnoksága alatt hajózott Bombay-re. A hajó fel volt pakolva nagy értékű árucikkekkel több hektoliter borral, gyapotbálákkal, kiváló minőségű, rézverdébe szánt rézlemezekkel és mintegy negyvenezer angol font értékű aranyrúddal. A Carnatic utolsó útján körülbelül 210-en utaztak, a személyzetet és az utasokat is beleértve.
A tenger békés volt, csak az enyhe északi szellő mozgatta a hullámokat. Akkor még úgy tűnt, hogy ez is egy megszokott nap lesz a fedélzeten. A hajnali órákban azonban a kapitányt vészjósló kiáltásokkal ébresztették. „Zátony előttünk!” ..A kapitány már a kormánynál is termett. Bár nem háborgott a tenger, de még így is hosszú percekig tartott a hajót irányba tenni. A zátony fő részét sikerült is kikerülni, de mielőtt megnyugodhattak volna, az alacsonyabban fekvő részébe egyenesen belehajtottak, amin fenn is akadtak.
A legénységnek sikerült megőrizni a hideg vérét, és a kár sem tűnt túl súlyosnak. A legénység várt a napfelkeltére, hogy ellenőrizzék vízre lehet-e tenni a hajót vagy sem. Mindeközben a hajófenéken tört be a víz az ütközéstől széthasadt részeken. Felkelt a nap. Köztudott volt, hogy egy másik hajó a „Sumatra” ugyanezen a vonalon halad el hamarosan. Miután az éjszakát a dekken töltötték, az utasok alig várták, hogy a legközelebb eső Shadwan-szigetre valaki elvigye őket. Abban reménykedtek, hogy a kapitány kiadja a parancsot a mentőcsónakok leengedésére, de ez nem történt meg. Jones kapitány ugyanis úgy ítélte meg, hogy a hajó elég erős ahhoz, hogy a legénységet és az értékes rakományt, a hajó elhagyása helyett, kimenekítse. A legénységnek ez tetszett vagy sem… ez volt a parancs, várniuk kellett. Még egy teljes napot töltöttek a zátony tetején.
Szeptember 14-én, hajnal 2 körül a víz megállíthatatlanul ömlött be a gépházba. A kapitány ezen a ponton már belátta, hogy a hajónak vége. Leengedték a mentőcsónakokat, majd hirtelen a hajótest két részre hasadt. Az óriási mennyiségű víz, a hullámok, a törések egyre kritikusabb állapotba hozták a Carnatic-ot, ami már süllyedni is kezdett. A túlélők a hajó orrába kapaszkodtak, ami még a víz felett volt. Majd a távolban feltűnt a megmentő hajó, a Sumatra. Aznap 31-en vesztek a tengerbe.
A Carnatic megsemmisülése után elkezdődött a rakomány kimentése. A szállítmány nagy részét sikerült is megmenteni beleértve a királyi leveleket, az aranyat és a rézlemezeket.
A Ghiannis D-t Japán egyik kikötőjében építették 1969-ben. Eredetileg Shoyo Maru néven keresztelték, majd 1975-ben átnevezték Markos-ra. Ez a majdnem 3.000 tonnás hajó csak 1980-ban kapta meg végleges nevét, amikor egy görög cég átvette. Ekkor kapta a Ghiannis D nevet.
1983. április 19-én a horvátországi Rijeka városából elindult Jedda irányába, faanyaggal felpakolva. A Suez-i csatornát elhagyva valamilyen okból kifolyólag hirtelen letért az útvonaláról, és nagy sebességgel belehajtott az előtte lévő Abu Nuhas zátonyba. Az ütközés során nagy lyuk keletkezett a hajó oldalán, melyet a legénység észrevett, így gyorsan elhagyták a hajót. Hat héttel a baleset után hajó kettétört a zátonyon, majd elsüllyedt.
De mitől ilyen rejtelmes ez a hely? Mitől vonzza mágnesként a híres Abu Nuhas zátony sorra a hajókat? Az előbbi Carnatic hajóroncs szomszédságában található a Ghiannis D is, de nincsenek egyedül a zátony körül. Talán valami furcsa átok űzi a játékait..?
A 99 méter hosszú és 16 méter széles hajó roncsát három részre lehet osztani, az orr rész, a középső, összezúzott rész és az oldalára dőlt hátsó szekció, amely szinte teljesen letört a hajó többi részéről. Az orr rész viszonylag jó állapotban van, a középső részt nagyjából egy fém vagy vas kupacnak lehet tekinteni, a híd és a fedélzeti felépítmények viszont rendkívül jó állapotban vannak. Népszerű pontjai a hajónak a hajóhíd a kormány maradványával, a gépház, a fedélzet folyosója és a műhely. Megfelelő merülésvezetővel ezen részek mind meglátogathatóak kis tapasztalattal rendelkező búvárok részére is. Lámpa kötelező felszerelés a beúszáshoz. Mivel a hajót a zátonyról megközelíteni nem lehet, így csónakból történik általában a merülés.
A hajóorr része kb. 10 méterre található a víz alatt, a hátsó, fedélzeti építmények 23 méter mélyen vannak. A hajócsavar az aljzaton van 27 méter mélyen. Igazán szép látvány, ahogy az árboc a fedélzeti építmények fölé magasodik. Áramlás nagyon nem jellemző, a víz pedig 23-25 fok is lehet. A roncs, mivel közel van a felszínhez, nagyon sokszínű az őt körülvevő színes növények, korallok és halak miatt. A zátony miatt sok hal (üveghal, oroszlánhal) él a roncs körül. Látható kék pettyes rája, és sok szép színes apró csiga is.
Az 1930-as évek végére a háború elkerülhetetlen volt. A brit hajótulajdonosoknak lehetőségük volt arra, hogy folytassák hajós tevékenységüket, és ezzel bevállalják az esetleges súlyos pénzügyi veszteségeket, ha a hajójuk háborús áldozattá válna. A legtöbb biztosító ugyanis nem fedezte volna, ezért sokan inkább úgy döntöttek, hogy visszahívják a hajóikat Angliába. A Rosalie Möllerrel is így történt. 1940-ben visszatért Liverpoolba, és szenet szállított Anglia különböző királyi haditengerészeti kikötőire, néha Gibraltárra.
A Királyi Haditengerészet állandó ostrom alatt állt a tengelyhatalmak miatt. Így lehetetlenné vált a kereskedelmi hajók számára, hogy közel kerüljenek a partokhoz anélkül, hogy megtámadják vagy megsemmisítsék őket. Ezért a haditengerészetnek szüksége volt újra töltő üzemekre Gibraltárban és Alexandriában. Rosalie Möller a következő és egyben az utolsó feladata az volt, hogy több mint 4.500 tonna szenet szállítson Alexandriába. Mivel a Földközi-tengeren aktívan zajlott a háború, így Afrika és a keleti part mentén kellett vitorláznia.
Elértek a Suez-i öbölbe, ahol ugyanúgy várakozniuk kellett, mint az előbb említett Thistlegorm-nak. Egy nappal később, 1941. október 7-én visszatért ugyanaz a német vadászrepülőgép, és lebombázta a menekülni próbáló Rosalie Möllert is. 1941. október 8-án 01:40-kor süllyedt el. Két tagja a legénységnek eltűnt.
A Dunraven egy áruszállító vitorlás-gőzhajó volt, melyet 1873-ban építettek Newcastleben. Az utolsó útja során 1876-ban Indiából elindult gyapottal, faárukkal és fűszerekkel a Vörös-tenger felé. Április 25-én a reggeli órákban a legénység megpillantotta az előttük lévő szárazföldet egy fénylő világítótoronnyal, amiből azt gondolták, hogy az egyiptomi Shadwan-szigetét látják. De akkor még nem is sejtették, hogy ez nem így van.
A nap éppen csak felkelt, reggel 4 óra, a kapitány megérkezett a fedélzetre. A part észak irányában körülbelül 10-11 km-re volt tőlük. Néhány perccel később megpillantottak egy sötét objektumot az út mentén. Beazonosítani hirtelen nem tudták, de mire a hírek elérték volna a kapitányt, már túl késő volt. Nem tudták időben leállítani a motort, így a hajót képtelenség volt megállítani, aminek aztán csúnya vége lett.
A 27 éves kapitány navigációs hibájának köszönhetően a hajó belecsapódott a Beacon Rock néven ismert sziklaszirtbe, majd felfutott a zátonyra, és léket kapott. Az ütközéstől azonnal lángok lepték el, és már nem lehetett mit tenni. A hajó hosszú órákon át égett, majd elindult a nagy mélység felé. A 25 fős személyzet szerencsésen elhagyta a fedélzetet még időben a mentőcsónakokkal. Helyi idő szerint körülbelül délután 4 órakor egy arab hajó a Dhow vette a fedélzetére a legénységet. Ekkor jöttek rá, hogy a tényleges helyzetük a Sínai-félsziget déli csúcsánál, a Beacon Rock-nál volt.
Ha lemaradtál az idei nyaralásokról, akkor még nálunk be tudod foglalni az utolsó szabad helyeink valamelyikét. Egyedül, párban vagy akár gyerekekkel. Valamelyik hajós útvonalunkon vagy Marsa Shagra búvárfaluban.
Hajóbérléssel vagy szálláshelyekkel kapcsolatban írj emailt: info@redseaboats.hu címre
Ha szeretnéd saját magad megkötni utazás előtt a biztosításodat, itt megteheted:
http://www.assistravel.hu/?campaign=kulcsarl
Kiemeljük azokat a pontokat, amik nekünk búvártúrázóknak fontosak
Egyéb tudnivalók
Ameddig a szem ellát, égszínkék tenger, ezer színben pompázó korallzátonyok, fehér homokos lakatlan szigetek, képeslapszerű álom, végtelen akvárium!
Tovább
Szudánk ülönleges légköre az álmok és a víz alatti kalandok táptalaja, egy igazi búvár-unikum, ahol ősrégi legendák kelnek életre.
Tovább