Kötelező búvárbiztosítás

Ezév január óta minden utasunknak indulás előtt kötelezően le kell adni a megkötött biztosításának a kötvényszámát, illetve a biztosítójának nevét. Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni, elég ha csak az elszenvedhető anyagi károkat említjük. Az egészségügyi veszélyek pedig valóban magas költséggel járhatnak. Gondoljunk csak egy búvárbalesetnek köszönhető, vagy egyéb egészségügyi problémának betudható keszon kamra, vagy egészségügyi ellátás költségeire Egyiptomban és/vagy az utólagos kezelések költségeire Magyarországon!

A búvárbiztosítás olyan kockázatokat is fedez, amelyeket egy hagyományos csomagban hiába is keresnénk. A legtöbb búvárbiztosítás csomagban a sportfelszerelést, a műszaki cikkeket és a búvárkodásra jellemző gyógykezeléseket is térítik a biztosítók.

A búvárbiztosítások általában vonatkoznak:

  • Könnyűbúvárkodásra mélységi korlátozás nélkül, vagy korlátozással (félig zárt- és zárt rendszerű légzőkészülékekkel történt merülésekre is)
  • Hiperbár-kamrás kezelésekre, akár hazaérkezést követően Magyarországon is
  • Búvárfelszerelésre, lopásra is. Egyes biztosítóknál poggyászbiztosítás műszaki cikkekre is érvényes

A csomagok közötti kategória váltás általában 2-300 Ft/Fő/nap, ami egy ilyen tevékenység és utazás költségeihez képest be kell látnunk, elenyésző.

Ha megtörténik a baj, akkor annak a merüléstől számított 24 órán belül jelentkeznie kell, amivel a biztosítottnak orvoshoz kell fordulni. Ezt a biztosított nem minden esetben tudja megtenni. Az ezt bizonyító dokumentációt mind-mind a búvárbiztosítás kibocsátójának rendelkezésére kell bocsátani. Ehhez nyújtunk segítséget azáltal, hogy a biztosítási kötvényszámokat nyilvántartjuk és egyből felvesszük az adott biztosítóval a kapcsolatot.

Amennyiben utasunk nem szeretne ezzel külön foglalkozni, akkor utazási irodánkon keresztül is köthető biztosítás függetlenül attól, hogy családjával tengerparti nyaralás közben búvárkodik, hajós szafari keretében fedezi fel a világot, vagy akár a téli sportoknak, síelésnek, snowboardozásnak hódol.

Utasainkra vonatkozó poggyász súlyhatárok

Folyamatos problémát okoz, hogy utasaink mekkora csomaggal repülhetnek Hurghadára, Sharm el Sheikh-re, Aquaba-ba a Travel Service járatain, ezért összegezzük, hogy milyen ránk vonatkozó rendelkezések, mérethatárok és súlykorlátokra vonatkozó szabályozások vannak érvényben.

Feladott poggyászra vonatkozó szabályok

Utazási irodánkban két különböző súlyhatárral lehet megrendelni a repülőjegyet: 15 vagy 23 kg-os súlyhatárral. Minden utasunk 1 darab poggyászt adhat fel. Engedélyezett a poggyászok öszevonása, amennyiben egy csoport bizonyítottan egy csoportként utazik. Azaz, utasaink jogosultak arra, hogy a megengedett csomagok súlyát együttesen számolják fel és együttesen adják fel egy utastársuk nevében. Mérethatárok: a poggyász mindegyik oldala kevesebb, mint 150 cm és mindhárom oldal hossza összesen kevesebb mint 250 cm.

Kézipoggyászra vonatkozó szabályok

A kézipoggyász súlya maximum 5 kg lehet, mérete pedig: 56 cm hosszú, 45 cm széles és 25 cm mélységű, de a 3 oldal mérete ősszesen max. 115 cm lehet. Minden utasunk kizárólag 1 kézipoggyászt vihet magával.

Egyirányú túlsúlydíjak

Túlsúlyt 8 kg-ként lehet vásárolni, egy poggyász tömegét növelve. Amennyiben az utasunk előre regisztráltatja a túlsúlyt az utasási irodánkban, akkor az alacsonyabb díjszabást kell megfizetnie. Amennyiben az utasunk nem regisztráltatja a túlsúlyt előre, akkor a magasabb díjszabást köteles megfizetni a repülőtéren.

Fotósfelszerelésre vonatkozó szabályok

Amennyiben a fotósfelszerelés méreteinél fogva belefér a limitbe, de a súlya több, mint 5 Kg, akkor felvihető a fedélzetre az 5 Kg feletti túlsúly megfizetése ellenében. A túlsúly összege az üzletszabályzatnak megfelelően értendő attól függően, mennyi a felszerelés összsúlya. A kézipoggyász mérete: 56 x 45 x 25 cm
A felszerelést az utas ülések feletti tárolóban, vagy az ülés alatti részen lehet elhelyezni.

Mibe, mit és hogyan pakoljunk?

A merevítős, gurulós, sok zsebes divattáskák alapsúlya akár 4-6 kg is lehet. Az úgynevezett „hurkatáska”, melynek közepén egy hosszú cipzár található – talán nem a legkényelmesebb megoldás – viszont a legkönnyebb.

Komoly súlyokat spórolhatunk még a tisztálkodási szereken, hiszen ezeket általában mindenki 500 ml-es kiszerelésben pakolja be, majd a túra végén 60 százalékát ismét cipeli haza. Szinte mindent be lehet szerezni sokkal kisebb méretben, ezzel akár 1-1.5 kilót spórolhatunk más, értékes felszerelési tárgyaink számára. Törölközőt mindenki kap a hajón, vagy a hotelben, így elég csak egy „vészhelyzeti” törölközőt magunkkal vinni.

A felszerelés gyártók is felismerték a problémát és a légitársaságok növekvő szigorát, ezért elkezdték komoly marketinggel reklámozni az utazó BC-ket, könnyű nyomáscsökkentőket, más kialakítású táskákat, melyek ez idáig nem voltak jelen a búvárpiacon. Megjelentek az új tömlők amik sokkal könnyebbek, így a reduktorunk súlyát könnyedén csökkenthetjük 1 kg-al. Az uszonyokban is különbség lehet, akár 2 kg is típustól függően.

Egyre többen fényképeznek, videóznak, így a búvárok többségének gondot okoz a felszerelésük elpakolása. Senki nem szeretné a drága és igen sérülékeny fotósfelszerelését feladni, lehetőséget biztosítva sérülésre, vagy elvesztésre. Ám egy tükörreflexes gép esetében ha az alkatrészek összsúlyát nézzük, az a legjobb esetben is bőven meghaladja a 10 kg-ot. Sajnos amin spórolnunk kell, az ebben az esetben is a táska, amiben majd szállítani kívánjuk a felszerelésünket.

Már-már bevált szokás lesz, hogy a check-in pultnál ellenőrzik a kézipoggyász súlyát és egy címkét ragasztanak rá, amennyiben felvihető az utastérbe.

Ezért olyan táskába kell pakolni, ami kellő védelmet nyújt, de mégsem 5 kg üresen a súlya. A tapasztalat az, hogy egy alapszinten működő rendszerhez szükséges minden létfontosságú fotós felszerelést ebbe a táskába kell bepakolni. Így ha nem is a teljes felszerelés van nálunk, a kézi poggyászból egy működő gépet mindenképpen össze lehet állítni.

Szöveg: Hertelendy (Völgyesi) Lívia / Selmeczi Dániel
Képek: Selmeczi Dániel

A Vörös-tenger nyáron

Csillámló égszínkék tenger, lágyan símogató szellő, végtelen nyugalom és zavartalan csend vesz körbe ahogy ülök kapitányi fülke előtt. Közben az egyik korallzátonytól a következőig siklik át a hatalmas hajó és alig várom már a merülést! Eddig csak kora tavasszal és késő ősszel jártam a Vörös Tengerre szafarizni, amikor már a merülések között elkelt a pullóver és bizony néha a sapka is a fülek védelmére. De a gazdagabb látvány miatt leginkább ezt a két időszakot preferáltam.

Most, hogy belekóstoltam nyáron is a szafarizásba már tudom, hogy ezt az évszakot sem szabad kihagyni Egyiptomban! A víz átlátszó, a látótávolság gyakran jóval meghaladja a 40-50 (!!) métert. A hajó orrából a tengerfenéken a korallokat és a hajómotor hangjára szétrebbenő halrajokat kémlelem. Megérkezünk a következő merülőhelyre. Kikötünk és elkezdünk készülődni a merüléshez. A hajó fedélzetéről látom a bársonyosan bodrozódó kékséget és a zátony smaragdzölden és mélybarnán csillogó sávját.

A neoprén ezúttal a hajón marad, mert egy rövidnadrág is megteszi a 28-30 fokos vízben. Rajtunk kívűl egyetlen hajót sem látok a környéken. Ez szinte minden zátonynál így van egész héten. A Ras Mohamed nemzeti parkban vagyunk és Shark – Yolanda zátonyánál készülődünk a beugráshoz. Júliusban és augusztusban teliholdkor jellemzően összegyűlnek a vörös csattogóhalak, a barrakúdák, a denevérhalak és több száz fős rajokba verődnek, mivel az íváshoz készülődnek. Lenyűgöző látványt képeznek ezek a hatalmas csoportosulások!

Végre vízben vagyok és ismét átadhatom magam a súlytalan lebegésnek. Fekete arany kalauzhalak húznak el mellettem villogva. A hátamra fordulok, hogy lássam a felszínen áttörő napsugarakat és ahogy elnevetem magam sűrű buborékok törnek elő a reduktoromból megijesztve egy felettem úszkáló kishalat. A zátony felé fordulok és egyszer csak egy S rajzolatú kagylóból és csipkés korallokból álló vízalatti tündérkert tárul elém. Nézem, ahogy egy csiga fáradságosan hosszú útra indul egy kövön, mellette a kő oldalán bohóchal játszik egy mérgező anemóna bíborhegyű csápjai között. Olyan, mint egy gyerek – állapítom meg.

A zátonytól nem messze észreveszek egy barrakúdát. Csupa fog száját mozdulatlanul kitáltja és úgy fordul velem ahogy elhaladok mellette, méltóságos szoborrá merevedve. A merülés végén a hajó felé közeledve egy teknőst pillantok meg aki éppen levegőért igyekszik a felszínre. Lélegzetvisszafolytva figyelem.

A hajó farához érve máris segítő kezek nyúlnak le felém és veszi el az uszonyomat a tettrekész legénység. A nyárban nem csak az a csodálatos, hogy szinte napi egy pólóval át lehet vészelni a nyaralást, hanem az is, hogy a nappalok jóval hosszabbak, mint tavasszal, vagy ősszel. Esténként, ahogy az első emeleti fedett dekken összegyűlik a társaság a tenger tintakéken, mélyen hallgat, csak egy-egy kósza hullám loccsan a hajó oldalán, és lágyan elringat, akár egy bölcső. A hét most talán még gyorsabban telik, mint eddig. Arra gondolok, hogy akár hónapokat is el tudnék tölteni a tengeren. És egy hetet újra el is fogok. Legközelebb jövő nyáron!

Írta: Hertelendy (Völgyesi) Lívia
Fotók: Selmeczi Dániel