Minden valamit magára adó búvár előre felkészül az esetlegesen bekövetkezhető kellemetlenségekre, megbetegedésekre egy búvártúra során. Hiszen ha felkészültek vagyunk, azonnal orvosolni tudjuk a felmerülő problémát. Más esetben akár órák is eltelhetnek mire a megfelelő eszköz, vagy gyógyszer birtokába jutunk.
Egy enyhébb fül- vagy orrmelléküreg-fertőzés tönkreteheti a búvárkodásunkat, különösen egy szárazföldtől távolabbi területen, vagy egy szafarihajó fedélzetén. Kellő felkészüléssel megelőzhetőek, elkerülhetőek, vagy legalábbis enyhíthetőek a felmerülő fülproblémák.
Mindig legyen nálunk fül- és orrcsepp, vatta és egy sapka, hogy melegen tudjuk tartani a fülünket.
Azt mondják minden első utazónak át kell esni a fáraók átkán, azaz egy jó kis hasmenésen. Több készítmény is forgalomban van Egyiptomban, amelynek használatával megelőzhető ez a kellemetlen betegség. Mi Antinál pártiak vagyunk, igazi csodaszer, nem kell megvárni a bajt, megelőzésként is szedhető és az ára 5 LE, azaz kb. 200 Forint.
Egyiptomban egész évben vigyázni kell a tűző napsütésen, a parton és a búvárszafarikon sem kevésbé, ezért feltétlenül gondoskodjunk már előre megfelelő faktorszámú napozókrémről és szájbalzsamról, amelyek használtával megelőzhetjük a kellemetlen leégést és az ajkunk kicserepedését.
A Vörös Tengeren uralkodó szinte állandó levegőmozgás miatt a hőérzetünk időnként csalhat. Előfordulhat, hogy nem érezzük olyan melegnek a levegőt, mint amilyen valójában. Ha kevesebb vizet fogyasztunk, mint amennyit testünk elpárologtat könnyen kiszáradhat a szervezetünk.
Mindig tartalmazzon a házipatikánk folyadékpótláshoz szükséges sókat!
A tengeri betegség bizony igen kellemetlen tud lenni egy búvárszafari során. De tehetünk ellene! A Dramenex tabletta hatékonyan segít elkerülni a tengeribetegséget. Fontos, hogy már indulás előtt (mielőtt a hajóra lépnénk) be kell venni egy tablettát és utána rendszeresen ismételgetni kell ezt a műveletet. Az ajánlott mennyiség naponta 1-2 tabletta 2-3 alkalommal.
Tengeri, vagy egyéb sérülések kezelésére érdemes betadine-al és kalcium tablettával felszerelkezni. Ecet és forró víz mindenhol a rendelkezésre áll. De inkább ne nyúlj semmihez víz alatt!
Ami még jól jöhet az egészségügyi pakkunkba: fájdalomcsillapító, fenistil, sebtapasz, kötszer, olló. Különböző gyártók – például a DAN is – előre ősszeállított elsősegély csomagot forgalmaznak kifejezetten búvárok számára.
A fenti összeállítás nem orvosi szakvélemény alapján készült, pusztán a közel egy évtizedes tapasztalataink alapján. Ha komoly probléma merül fel a búvártúra során, akkor minden esetben forduljunk orvoshoz, szakemberhez!
Képek: Selmeczi Dániel
1. Fokozatosan szoktassuk a bőrünket a napsugárzáshoz!
Az Azori-szigetek az Atlanti-óceán közepén található szigetcsoport, 1500 kilométernyire Lisszabontól és majdnem 4000 kilométerre Észak-Amerikától. Roppant különleges helynek számít ez a kilenc sziget, amelyek környékén egész évben vannak ámbráscetek, de a fotózáshoz az kell, hogy szerencsés időjárást fogjon ki az ember. Hiába vannak jelen ezek a hatalmas emlősök, ha az erős hullámzás miatt ki sem lehet futni a vízre. Az év bizonyos időszakában más és más tengeri emlősök is megfordulnak erre, március-áprilisban például kékbálnák (Balaenoptera musculus) is megfigyelhetők.
Belevágtunk hát a két hetes expedíció megszervezésébe. Eleve ahhoz speciális engedély kell, hogy meg lehessen közelíteni a hajóval a ceteket, a vízbe pedig csak oktatói minősítéssel rendelkező búvárok mehetnek be. Meg kell jelölni a célt is, tehát a filmkészítést vagy dokumentálást, csak úgy a cetekkel úszkálásra nem adnak engedélyt. Természetesen ez nincs ingyen, ráadásul motorcsónakot is bérelnünk kellett, mert a megfigyeléshez, a vízbe ugráláshoz csak ez alkalmas, a vitorlás nem. Ezek után pedig jött a reménykedés a megfelelő időjárásban: roppant gyorsan változtak a körülmények, egy napon belül is megélhettünk napsütést, esőt, erős szelet úgy, hogy el sem mozdultunk a szigetről. Minden reggel lesétáltunk a bázishoz 9 órára, ahol megmondták hogy aznap megyünk-e a nyílt vízre avagy sem. Ha minden jól alakult, akkor sem volt túlzottan meleg, mert a nappali hőmérséklet általában 20 fok körül mozgott, a víz pedig 18 fokos volt. Gyakorlatilag folyamatosan készenlétben álltunk.
Engem meglepett, milyen nagy számban élnek az Azori-szigeteknél a tengeri emlősök, és mint az kiderült, a számuk folyamatosan növekszik. A hosszú távú megfigyelésekkel foglalkozó szakemberek szerint ennek egyértelmű jelei vannak. Sok ámbráscettel (Physeter macrocephalus) is találkoztunk, melyek igencsak tekintélyes méretű állatok; a bikák akár 20 méteresek is lehetnek, ezzel a legnagyobb fogasceteknek számítanak a Földön. Az ámbráscet az egyik legkönnyebb felismerhető cetféle, annak ellenére, hogy ritkán mutatja meg magát. Ferdén előretörő bozontos páraoszlopa olykor elegendő az észrevételéhez. Közelről a hatalmas fej, mely az állat testének harmadát teszi ki, a kissé kiemelkedő páratlan orrnyílás és a ráncos bőr szinte téveszthetetlenül beazonosítja a fajt. Mivel ideje nagy részét a víz alatt tölti tintahalakra vadászva, a kutatók hidrofonnal követik nyomon az állatot. Képes akár 1,5-2 órát is a víz alatt maradni, és több mint 2000 méter mélyre alámerülni- a maximális elért mélység 3000 méter körül van. Ilyen hatalmas mélységben az állat tüdeje összezsugorodik, az oxigént az izmaiban és a vérben tárolja, szívverése akár a negyedére is lelassulhat. A vér ekkor már csak a létfontosságú szervekhez áramlik, mint például a szív és az agy. Az általános merülési idő azonban 45 percnél rövidebb, és felszínre jövetelkor 12-20 másodperces kilégzések jellemzik. Átlagban 3-6 percig vannak a felszínen- ez volt az a pillanat, amikor lencsevégre kaphattuk őket. Többnyire lassan úsznak, akár mozdulatlan stádiumban is megfigyelhetőek, bár nekünk nem volt ekkora szerencsénk.
A felszínre jövetel pillanatában kellett őket kiszúrni, kellő szakértelemmel a közelükbe férkőzni, csendben belecsúszni a vízbe és ekkor lehetett csak fotózni- ha szerencsénk volt. Az útvonalukat keresztezve állt meg jellemzően a hajó, ekkor a motort leállították, beereszkedtünk vízbe, de az állat bármikor másfelé fordulhatott. Kemény meló volt, emlékszem olyan napra, amikor ötvenszer másztam ki és be a csónakba. A brutális, 50 méteres látótávolság viszont segítette a munkánkat. Ha erősebb volt a hullámzás, nehezebben vettük észre az állatokat, és érdekes módon maguk az ámbráscetek is gyorsabban eltűntek ilyenkor a víz mélyén.
Óriási élmény volt továbbá, amikor egy kérgesteknőst (Dermochelys coriacea) fedeztünk fel a távolban. Angol néven leatherback-ként emlegetik. A kérgesteknősök a ma élő tengeri teknősök között a legnagyobbak. Teljes testhosszuk (fejtől-farokig) 1.83-2.2 méter között változik, a mellső végtagok/úszók hossza elérheti a 2.7 métert is, testtömegük pedig a 700 kilogrammot. Nagyon ritka teknősfaj, és még a helyiek is csak elvétve találkoznak vele. A hüllők között az egyedüli faj, amely képes közel állandóan magas szinten tartani testhőmérsékletét: az akár 10 fokkal is magasabb lehet, mint például az Atlanti-óceán 18 fokos vize. Azt hiszem, ezt is azok közé a különleges felszín közeli búvárélmények közé sorolhatom, amelyek ugyanúgy fantasztikusak mint a mélyebben átélt kalandok.
Összességében amikor mérleget vontunk, kiderült, a két hét alatt összesen két olyan nap volt, amikor ideálisak voltak a körülmények, mert sima volt a víz, sütött a nap, és a cetek sem voltak olyan tartózkodóak. Gyakorlatilag minden jó fotó ekkor készült.
