Valljuk be őszintén, a Shaab El Erg nem a legszebb, leghíresebb merülőhely a Vörös-tengeren. Csupán egy a hozzá hasonló többszáz zátony közül. A héten tapasztalatlanabb búvárok is voltak a csapatban, ezért úgy döntöttünk, hogy ez a védett öböl lesz az első merülés helye. A hajó alatti 8-10 méteres mélység és a homokos aljzat a kevesebb merüléssel rendelkező búvároknak is kiváló a gyakorlására, nekünk tapasztaltabb búvároknak pedig megfelelő egy check dive-ra.
A hajóról beugorva a szokásos Vörös-tengeri élővilág fogadott bennünket: kicsi piros halak a szirt közelében, sárga/fekete vitorláshalak párban, a fenéken pedig márnák túrták a homokot táplálék után kutatva. Kék pöttyes rája: pipa, muréna a magányos szirt alatt: pipa. A merülés közepén jártunk, amikor váratlanul delfinek bukkantak fel előttünk. Jellegzetes füttyögésük, könnyed, mégis villámgyors úszásuk lenyűgözött mindannyiunkat. Néhány kört tettek körülöttünk, megnéztek minket és amilyen gyorsan jöttek úgy távoztak is. Fent a fedélzeten mindenki lelkesen beszélt a találkozóról, főleg a tanuló csapat, mert mint utólag kiderült, őket is megnézték a delfinek. Képzeljétek el, micsoda örök élmény az, amikor valaki élete első tengeri merülésén delfinekkel találkozik!
A következő merülésen ketten a tapasztalt búvárok közül úgy döntöttek, hogy scooterrel fedezik fel a zátony távolabbi részeit. Ez a tervük azonban nem jött össze. Alig ugrottunk a vízbe az Andromeda fedélzetéről, máris megjelentek a delfinek. Furcsán viselkedtek, fejüket le-fel mozgatták, háton úsztak, közelről nézegettek minket, de különösen a scooterre voltak kíváncsiak. Amint a két scooteres búvár is rájött erre önfeledt játék vette kezdetét, amiről szavak helyett inkább beszéljen az alábbi videó.
Több mint 10 éve merülök, közel 600 merülésem van, de ilyen szenzációs élményben még nem volt részem. Ne hagyjátok ki ezt a helyet, ha Egyiptomban jártok!
Cikk és videó: Sulyok István
Fotó: Selmeczi Dániel
A neoprén ezúttal a hajón marad, mert egy rövidnadrág is megteszi a 28-30 fokos vízben. Rajtunk kívűl egyetlen hajót sem látok a környéken. Ez szinte minden zátonynál így van egész héten. A Ras Mohamed nemzeti parkban vagyunk és Shark – Yolanda zátonyánál készülődünk a beugráshoz. Júliusban és augusztusban teliholdkor jellemzően összegyűlnek a vörös csattogóhalak, a barrakúdák, a denevérhalak és több száz fős rajokba verődnek, mivel az íváshoz készülődnek. Lenyűgöző látványt képeznek ezek a hatalmas csoportosulások!
Végre vízben vagyok és ismét átadhatom magam a súlytalan lebegésnek. Fekete arany kalauzhalak húznak el mellettem villogva. A hátamra fordulok, hogy lássam a felszínen áttörő napsugarakat és ahogy elnevetem magam sűrű buborékok törnek elő a reduktoromból megijesztve egy felettem úszkáló kishalat. A zátony felé fordulok és egyszer csak egy S rajzolatú kagylóból és csipkés korallokból álló vízalatti tündérkert tárul elém. Nézem, ahogy egy csiga fáradságosan hosszú útra indul egy kövön, mellette a kő oldalán bohóchal játszik egy mérgező anemóna bíborhegyű csápjai között. Olyan, mint egy gyerek – állapítom meg.
A zátonytól nem messze észreveszek egy barrakúdát. Csupa fog száját mozdulatlanul kitáltja és úgy fordul velem ahogy elhaladok mellette, méltóságos szoborrá merevedve. A merülés végén a hajó felé közeledve egy teknőst pillantok meg aki éppen levegőért igyekszik a felszínre. Lélegzetvisszafolytva figyelem.
1. Fokozatosan szoktassuk a bőrünket a napsugárzáshoz!
