Bolygónknak több mint a felét víz borítja, de talán nincs még egy olyan különleges része, mint a forró homokpusztaságok között rejtőző Vörös-tenger. A sivatagok birodalmában ki gondolná, hogy a felszín alatt, a vizek mélyében milyen gazdag és színpompás élővilág rejlik.
Nyolc ország fekszik a Vörös-tenger partján (Egyiptom, Izrael, Jordánia, Szudán, Eritrea, Szaúd-Arábia, Jemen, Dzsibuti). A Vörös-tenger 1900km hosszú és 300km széles, átlagos mélysége 500m, legmélyebb pontja 3039m.
A víztükör alatt megbúvó varázslatos élővilág nem véletlenül vonzza ide mágnesként a kékség felfedezésére kíváncsi turistákat és búvárokat. Búvárként az egyik legvágyottabb látnivaló egy merülés alkalmával a cápa.
Bár több mint 400 cápafaj létezik a világon, csak nagyon apró százaléka támad az emberre. A világ legnagyobb halfaja, a cetcápa is inkább a planktonokat és az algákat választja táplálékául, így egyáltalán nem veszélyes az emberre. A búvárok tehát kockázat nélkül úszhatnak együtt a hatalmas hallal.
A közhiedelemmel ellentétben a cápák általában nem támadnak emberre, hiszen nem mi vagyunk a táplálékláncuk része. Problémát okoz, ha a turisták kedvéért part vagy hajóközelbe szoktatják és etetni kezdik a cápákat, mert később, az állatok hozzászoknak az „ingyenebédhez”, és túlzottan is közel merészkedhetnek.
Bemutatjuk a Vörös-tenger 9+1 legjellemzőbb cápáját:.
1. Leopárd cápa
Rácáfolva a nevére meglehetősen békés ragadozó. Elsősorban polipokra, rákokra, kagylókra, csigákra és kisebb halakra vadászik, emberre nem támad, sőt elkerülni őket, mivel a legádázabb ellenségei a nagyobb cápafajták mellett, a halászok. A nőstény különösen aktív. A hím tartózkodóbb és szeszélyesebb. Nincs szüksége állandó úszásra az életben maradáshoz, ezért időnként a tenger fenekén pihen. Átlagos testhossza 120-150 centiméter, de kivételes esetben elérheti a 210 centiméteres nagyságot is. Különleges mintázatú bőrük eltér a cápák szokásos szürke bőrétől. Ha szeretnél vele találkozni, Észak-Tirán felé a legjellemzőbb.
2. Cetcápa
A cetcápa a világ legnagyobb hala, hosszúsága eléri a 12 m-t, de előfordulnak ennél jóval nagyobb példányok is. A cetcápák rengeteg étel közül választhatnak, de szerencsére a planktonokat kedvelik a leginkább, ezért az emberre is teljesen ártalmatlanok. Aggasztó tény, hogy a kifogott példányok mérete az utóbbi években csökkent, ami a túlhalászat eredménye lehet, ezért a „sérülékeny” kategóriába helyezték. Szaporodása manapság is rejtély, mert a hímek és a nőstények elkülönült közösségben élnek. A kutatók szerint elevenszülő, de az újszülött példányokat csak ritkán sikerült részletesen megfigyelni. Planktondús időkben bárhol fellelhetőek nyíltvízi zátonyokon.
3. Rókacápa
A rókacápa a nagytestű cápafajok közé tartozik, de igen félénk természetűek. A kifejlett hímek és nőstények testmérete közel azonos. Az előbbiek átlagos testhossza 260-330 centiméter, a nőstényeké pedig 270-360 centiméter közötti. Az eddig ismert legméretesebb egyed teljes testhossza elérte a 395 centimétert. Egyedi jellemzője az aránytalanul hosszú felső farokúszó lebeny, amely a rókacápánál meg is haladhatja a törzs hosszát. A rókacápa ál-elevenszülő. A tojásokból az anyaállat testén belül kelnek ki az ivadékok. Bizonyított tény ennél a fajnál az uteruson belüli kannibalizmus: az elsőként kikelő ivadékok felfalják a még kevésbé fejlett embriókat tartalmazó tojásokat. Az újszülött ivadékok igen nagyméretűek, testhosszuk 90-140 centiméter közötti. A Vörös-tengeri nyíltvízi zátonyok közül a Brothers szigeteknél fordul elő, főleg a Small Brother-nél.
4. Selyemcápa
A selyemcápa a világ minden trópusi és melegebb mérsékelt övi vízében előfordul. Ha szeretnél vele találkozni a Vörös-tengeren Dél-Szudánra érdemes látogatnod. Igen érdeklődő természetű, emiatt általában közel jön a látogatókhoz. Ez a cápafaj általában 250 centiméter hosszú, de akár 350 centiméteresre is megnőhet. Az eddigi legnehezebb kifogott példány 346 kilogrammot nyomott. Erős, hosszúkás testű, meglehetősen lekerekített orrú cápa. Bőre selymes tapintású, innen kapta a nevét is. Nyílt tengerekben él a felszíntől általában 500 méteres mélységig; de akár 4000 méter mélyre is lehatolhat. Legfeljebb 25 évig él.
5. Óceáni fehéruszonyú
A fehéruszonyú cápa a búvárok nagy barátja, egyáltalán nem agresszívak, sőt hajlamosak egészen közel jönni. Általában a nyílt vízen úszkálnak. Fellelhetőek Elphinstone, Daedalus, Brothers körül és a déli zátonyoknál. Hosszuk kb. 1,5m, de feljegyeztek már 2 m feletti példányokat is. Tömegük 20 kg körüli. Hosszú melluszonyairól könnyen felismerhető.
6. Szürke szirti
Főként a trópusi tengerekben fordul elő, de a Vörös-tengeren is összefuthatsz vele Sanganeb, Shaab rumi valamint Szudán körül. Életmódja korallzátonyokhoz kötött, így a zsákmányát is itt szerzi. A korallzátonyok nyílt-tenger felé néző oldalán él. A közepes mélységeket kedveli (20 métertől kb. 60-70 méterig), legfeljebb 150 méteres mélységig fordul elő. Nyugaton a Vörös-tengerig és az Indiai-óceán kelet-afrikai partvidékéig, keleten Polinéziáig fordul elő. Folyamatosan úszniuk kell, ha megállnak, elsüllyednek és elpusztulnak, ezért az áramlatokban pihennek.
7. Csipkés pöröly
A csipkés pörölycápa jellegzetessége a kalapács formájú feje. A „kalapács” szélessége – fajtól függően – a hal hosszának a 20 – 30%-a. Szemei, melyek a kalapács két végén helyezkednek el, – távol vannak egymástól és hólyagszerűek, – közel 360 fokos látást biztosítanak. Egy harmadik szemhéj, az átlátszó pislogó hártya is védi a sérülésektől. Főleg a mélyebb vizeken fordul elő. Az igazán szerencsések akár 100 fős rajokban is láthatják őket, mert főleg csoportosan vonulnak. Tápláléka elsősorban kisebb cápafajokból (akár kisebb fajtársaiból), rájákból, csontos halakból és fejlábúakból áll. Elevenszülő hal, vagyis a kis cápák az anyahal testében kelnek ki. Egy alomban 15-31 darab, 43-55 centiméter hosszú kis csipkés pörölycápa van.
8. Tigriscápa
A tigriscápa hossza átlagosan 3-6 méter, esetenként akár 9 méter is lehet; testtömege átlagosan 1000 kilogramm. A tigriscápa magányos lény, életének nagy részét egyik helyről a másikra vándorolva tölti. Igen kíváncsi természetű, emiatt, mint a fehér cápa is, sok mindenbe beleharap. Masszív testtömege és a hátán lévő csíkok összetéveszthetetlenné teszik. Az emberre az egyik legveszedelmesebb cápafajnak tartják. Safaga és Elphinstone felé látható.
9. Fehérfoltú szirt cápa
Egyike a búvárok által leggyakrabban látott cápafajoknak. Bármelyik korallzátonynál találkozhatunk vele. Napközben a korallszirtek körüli barlangokban és üregekben pihennek, gyakran csoportosan. Éjjelente úszik elő rejtekéből, hogy a korallszirti halakra, polipokra, homárra, és a korallok közt rejtőző rákokra vadásszon. Esetenként nagyobb tömegben vadászik csapatban. Zsákmányát kiszagolja, megközelíti, és ha szükséges, összetöri a korallokat, hogy a közelébe férkőzhessen. Nevét az úszói végén található fehér pöttyökről kapta.
+1 Guitar fish
A gitár cápa egy igen különleges élőlény, ugyanis átmenetet képez a cápa és a rája között. Ennek a porcos halnak az átlagos mérete 157-178 centiméter közötti; az eddig kifogott legnagyobb példány 300 centiméter hosszú és 135 kilogramm testtömegű volt. A pofája széles és kerekített. A hátúszói magasan kiemelkedőek. A mellúszói nagyok és szélesek. A trópusi korallszirtek lakója, mely 3-90 méteres mélységek között él. A tengerfenék homokos és iszapos részein is fellelhető. Rákokkal és kemény héjú puhatestűekkel táplálkozik. Az Északi Szafarik alkalmával a homokos talajon láthatóak.
És végül vegyünk sorra 10 jellemző tévhitet a cápákkal kapcsolatban (forrás: Wikipédia)
„Minden cápa veszélyes” – A 370 ismert cápafaj 80%-a vagy fizikailag képtelen kárt okozni embernek, vagy ritkán találkozik emberekkel. A legnagyobb testű cápa, a cetcápa (Rhincodon typus) például, aminek hossza elérheti a 15 métert, nagyrészt planktonnal táplálkozik, így emberre nem veszélyes.
„A cápák falánkak, állandóan enniük kell.” – Mint minden nagy testű élőlénynek, a cápáknak is periodikusan kell táplálékot fogyasztaniuk, ahogy a metabolizmusuk megköveteli. Az ember nem elsődleges tápláléka; előnyben részesíti a zsírban gazdagabb fókákat és oroszlánfókákat.
„A cápatámadások többsége halálos.” – A valóságban a cápa által megtámadott 100 ember közül 85 túléli a támadást. A legtöbb nagy cápa először csak megharapja az áldozatát, hogy az ne tudjon mozogni és csak később próbálja megenni. Ebből az következik, hogy a legtöbb potenciális áldozat képes elmenekülni és túlélni a cápatámadást. A cápák leggyakoribb emberi célpontjai a szörfösök (49%), a vízben úszók/lubickolók (29%), a búvárok (15%), az evezősök (6%). A legtöbb ilyen találkozás inkább kíváncsiságból ered, nem táplálékszerzés céljából.
„A cápák sok embert ölnek meg.” – Egy cápatámadásra nagyon kicsi az esély, más, ritka halálokokhoz viszonyítva is (pl. villámcsapás, vagy kutyaharapás). Évente 5-15 ember hal meg cápatámadás következtében az egész világon. Ugyanakkor az emberek évente 100 millió cápát ölnek meg, nagyrészt a halászattal összefüggő téves fogások miatt. A többi halfajhoz viszonyítva a cápák reprodukciós sebessége alacsony, növekedésük lassú. Így sok cápafaj már veszélyeztetettnek számít, vagy hamarosan az lesz.
„A nagy fehér cápa gyakran előfordul a tengeri strandok környékén.” – A fehér cápa (Carcharodon carcharias) viszonylag ritkán látott ragadozó, mivel a hidegebb, mélyebb vizeket kedveli. A tengeri strandokon ritkán találkozni vele. A mítosz egyes hollywoodi filmek téves ábrázolásából ered (lásd: Cápa), mert a cápa megjelenése valóban félelmetes.
„A cápák nem találhatók meg édesvízben.” – Egy különleges ozmotikus rendszer lehetővé teszi néhány cápafaj számára (ilyen például a bikacápa), hogy széles tartományban alkalmazkodjon a víz sótartalmához. Vagyis az ilyen faj felúszhat édesvízi folyók és tavak vizébe is.
„Minden cápának állandóan úsznia kell.” – Néhány cápa hosszú időn keresztül pihen az óceán fenekén, és ez alatt elegendő oxigénhez jut a szája nyitásával és csukásával, ami oxigént juttat a kopoltyúihoz. Általában a cápák viszonylag lassan úsznak, cirkálási sebességük 9 km/h, vagy kisebb, csúcssebességük 37 km/h.
„A cápák rosszul látnak.” – A cápák szemlencséje 7x erősebb az emberénél. A cápák a színeket is látják.
„A cápahús fogyasztása agresszívvá tesz.” – Nincs erre utaló jel. A kötött felépítés, a fehér hús, az alacsony zsírtartalom és az enyhe íz sok országban kedvelt tengeri csemegévé teszi a cápát.
„Senki sem akar cápákkal teli vízben lenni.” – A gyanakvást és félelmet az emberekben felváltja a kíváncsiság egy sok millió éve létező, fejlett ragadozó iránt, aminek szerepe kulcsfontosságú az óceánok ökoszisztémájának fenntartásában. Búvárfelszerelésben tartott túrákat tartanak sok helyen, védett körülmények között, ahol cápákkal közelről lehet találkozni.
Képek: Selmeczi Dániel
Rókacápa kép: Martin Strimiska
